- Milyen határon túli gyökereitek vannak?
- Szerintem minden csonka Magyarországon élő embernek vannak a gúnyhatáron átnyúló családi és baráti kapcsolatai, így a zenekar minden tagjának. Még Medgyessy Péternek is vannak, hiszen ő a mai Erdély területén született…
- Tudtok-e a határon túl koncertezni, s ha igen, milyen fogadtatásra találtok?
- Minden határt átléptünk már, és
mindig nagyon jó fogadtatásra találunk. Soha nem ért támadás.
- Ha jól tudom, a kezdetekben régi magyar dalok feldolgozásait énekeltétek, később jöttek a saját dalok…
- Már az első lemezen is voltak saját szerzemények. A feldolgozások nem azért vannak, mert nem tudunk saját dalokat írni, hanem azért, mert mi úgy gondoljuk, hogy az is a Kárpátia zenekar feladatkörébe tartozik, hogy azokat az elfeledett, vagy félig elfeledett az apáinktól, nagyapáinktól hallott éjfél utáni dalokat is megismertessük a nagyközönséggel, a mi saját stílusunkban, amik amúgy nem kerültek hanghordozóra, csak a 30-as években, vagy a 40-es évek elején.
- Látni, hallani lehetett itt a koncerten, hogy 6-7 éves gyerekek éneklik a Székely himnuszt, és ez részben nektek köszönhető. Mert úgy adtátok elő, hogy azok a tizenévesek is, akik különben nem érdeklődtek volna iránta, ily módon felfedezték.
- Az előző mondatomat ez igazolja. A feldolgozások ezért születnek.
- Felvállaljátok azt, hogy ti tanítatok?
- Nem, mi nem tanítunk. Az a tanítók dolga. Mi csak egy zenekar vagyunk. Ha az elmúlt évtizedekben nem lettek volna, akik emlékezzenek, és tartsák generációkban a lelket, akkor nem lennénk mi sem itt. A tanító az nem feltétlenül szakmai jelleggel tanító.. A tanító bármi lehet. Pap, vagy akár egy barát.
- Mit tud tenni a zene a történelem és a magyar értékek továbbvitele érdekében?
- Ez az egész dolog egy nagy láncolat. Minden mindennel kapcsolódik, hagyományőrzéstől kezdve a népművészeten át az őstörténelemig. Ebben a Kárpátia zenekar csak egy láncszem. Mi egyet összekötünk a következővel.
- Itt a koncerten is említetted, hogy a rádiók nem nagyon játsszák a dalaitokat. Hogy élitek azt meg, hogy ennyire megosztott a zenekar fogadtatása?
- Nekem mindig földig ér a két lábam, semmi probléma. Nem lettünk frusztráltak ettől a dologtól…
- Azt is mondják, hogy a sajtó sem keres benneteket…
- Nem probléma, mi nem a médiának játsszunk. Az bizonyos érdekcsoportoknak a tulajdonában áll. Mi azoknak játsszunk, akik kíváncsiak ránk és hallgatnak bennünket.
- Akkor az a fajta sztárság, amiért manapság nagyon sokan elkezdenek zenélni, nem is érdekel benneteket…
- Nem, nem vagyunk mi sztárok. Az, hogy tömegek kíváncsiak a zenénkre, s nagyon sokan hallgatnak minket, annak mi nagyon örülünk, de a Kárpátia zenekar nem az a klasszikus értelemben vett magamutogató dolog. Természetesen a szakmai részét maximálisan odarakjuk, amennyire csak tudjuk, meg az előadást is, de ez valamilyen szinten a nemzet szolgálatának érezzük.
- Hogyan születnek a dalaitok?
- A szövegeket és a zenéket én írom, de természetesen a hangszerelésből mindenki kiveszi a részét, közös munka. Tegnap fejeztük be a legutóbbi CD-t, szeptemberben jelenik majd meg.
- Valamit elárulsz róla?
- 12 dal, 42 perc.
- Kaptatok valaha bármilyen elismerést?
- Ma vehettük át Pintér Kornéltól az ’56-os szövetség ezüstkeresztjét. Ezen kívül a vitézi rend tagjai vagyunk, de a Nemzetes előnevet mi nem használjuk. Nem mintha nem lenne szép, ha ezeknek a neveknek meglenne az értéke, ami régen volt…
- Megfogalmaznád, mi a legfontosabb célkitűzésetek?
- Isten, haza, család.
Füssy-Zatkalik
