Ha kovászos uborkát készítek, mindig eszembe jut a megmaradó levéről, vajon miért nem hasznosítjuk például úgy, mint a románok a borsot, azaz a korpaciberét? Az alap ugyanaz, az íz is, csak nemesebb az uborka és a kapor zamatától…
Újházi Ede jutott eszembe, aki ha komolyabb vedelésre szánta magát, a fröccsben a szódavizet kovászos uborka-lével helyettesítette – mennyiségi doppingszerként… De miért nem használjuk levesbe is ezt a levet?
Gondoltam, egy kísérletet megér, felkockáztam apróra két ujjnyi szalonnát, zsírjára engedtem.
Megpörköltem rajta 20 dkg vagdalt tarját.
Hozzádobtam egy apróra vágott vöröshagymát, három kockázott zsenge répát, egy kisebb zellergyökeret (a Mester kedvence volt), egy karalábét, pár gerezd fokhagymát, meg pár marék darabolt újhagymát.
Összepároltam, hozzálöttyintettem 2 dl vizet. Tíz perc fortyogás után utánaküldtem 2 dl száraz csopaki rizlinget.
Újabb tíz perc után felöntöttem vízzel a kívánt sűrűségre, sóztam, borsoztam, vágtam rá kis citromos kakukkfüvet, kevés friss bazsalikomot, több kaprot.
Majd behabartam tejföllel, és savanyítottam a kovászos uborka levével. Mester! Neked is ízlene!
(Ahol elérhetők gasztronauta jobbnál jobb receptjei: http://gasztronauta.blogter.hu)
