A rendhagyó könyvbemutatót pénteken este tartották a Dubniczay-palotában. Sokan várták ezt a pillanatot, amit az is bizonyított, hogy közel kétszázan voltak kíváncsiak az eseményre.
– Egy helytörténeti könyv bemutatójára érkeztünk, viszont azokon nem szoktak ilyen sokan részt venni – mondta köszöntőjében Porga Gyula. – Jó páran kaptunk szemelvényeket a könyvből, amit gyorsan tovább is küldtünk, ezért vagyunk most ilyen sokan, tudtuk, érdemes eljönni. Örülök, hogy Veszprém elmúlt húsz évének készült egy összegzése. Ez olyan könyv, amit kinyitunk, és nem tesszük le, amíg el nem olvastuk – vélekedett Veszprém polgármestere. A rendezvényen megjelent dr. Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes is.
A bemutató alkalmával több részlet elhangzott a könyvből, a város múltjának különböző időpontjairól. Az író elmondta, forrásként a megyei napilap korábbi számait választotta. Megjegyezte, valószínűleg nincs még egy olyan ember a Földön, aki 1990-től 2010-ig elolvasta a Napló összes számát.
Dr. Kiss Endre
– Komoly kihívást jelentett az elmúlt 20 év összefoglalása. Mi késztette a megírásra? – kérdeztem dr. Kiss Endrét a bemutatót követően.
– Úgy éreztem, hogy valakinek meg kell írni. Sokak szerint nem én vagyok a legméltóbb erre, de túl sok munka volt vele, így senki nem próbálkozott. A város életében ez a 20 év további 100 évre döntő jelentőségű, s azokat a tényeket és árnyakat, amelyek itt történtek, meg kell örökíteni. 2009-ben álltam neki, idén októberre végeztem. Most kijött, ehhez lehet az kellett, hogy független legyek, semmiféle politikai, vagy egyéb körhöz nem tartozom, ennek köszönhetően a tollam talán kicsit bátrabban szánkázott a papíron. Nyilvánvaló, hogy egyeseknek nem tetszik majd, kapok telefonokat, hogy nem így volt, ahogy leírtam, ez benne van, fel kell vállalni. Ahogy olvasható is a könyvben, „nem hangtompítóval írtam”. Nem véletlenül hangsúlyoztam, hogy a Napló archív írásaiból indultam ki, aki ezt nem támadta sajtó helyreigazítási perben, tényként el lehet fogadni.
– Mi volt a legnehezebb időszak a könyv készítése közben?
– Irtózatosan röhejesnek tartom ügyvédként ezt mondani, de amikor elszállt az ihlet. Persze nagyképűen hangzik így nevezni, egyszerűen nem volt kedvem írni, képtelen voltam rá. Később, talán a hiúságom győzött, és az a tény, hogy jelentős munkát fektettem már bele, ne az asztalfiókban végezze.
– Jelentős számú támogatót szerzett a kiadáshoz.
– A támogatók az ügyvédi iroda ügyfelei, méltónak találták arra a könyvet, hogy segítsék. Írtam Veszprém 25 legjobb cégének, hogy álljanak a könyv mellé, mindössze hárman válaszoltak, s utasítottak el, a többiek ezt se tették meg. Sértve érzem magam emiatt, s ezek termékeit bojkottálom a jövőben.
– Kiknek ajánlja a könyvet?
– Azoknak, akik átélték, és azoknak, akik nem élték át ezt az időszakot. Aki veszpréminek érzi magát, az mind talál benne érdekességeket, de írtam benne a Herendi Porcelángyárról, a repülőtérről, a kézilabdacsapatról, akiknek vonzáskörzete messze túlhaladja a várost.
– Milyen érzésekkel tette oda a pontot az utolsó mondat végére?
– Végre befejeztem! Elhatároztam valamit, s azt sikerült megvalósítani, de nem gondoltam volna, hogy utána még ennyi problémám lesz a kiadással kapcsolatban. Most sem könnyebbültem még meg. Időtlen boldogság van rajtam, hogy ennyien eljöttek, és ilyen szeretettel fogadták a könyvet.
– Gondolta volna, hogy kicsi lesz a terem?
– Nagyképűen hangzik, de igen, bár ennyi érdeklődőre nem számítottam, kicsit el is érzékenyültem, bár nem szokásom. Ügyvéd nem mond ilyet, de hihetetlen szeretet és várakozás áradt felém, amit még soha nem éreztem. Életem legszebb estéi közé tartozik ez a bemutató.
