– Régóta dohányzom, és egyre kevesebbet, de a füst még mindig rabul ejt. Nem kapom elő a cigit az utcán, otthon, a lakásban sem szívom, éppen ezért érint nagyon kellemetlenül az új büntető-törvény. Nem vagyok nagy kocsmázó, de alkalomadtán eddig beültem egy-egy kávéra, sörre, fröccsre valahová, rendbeszedtem a gondolataimat, és mellette elszívtam egy-két cigit. Ez mostantól megszűnik. Nem fogok azért az utcán cigizni, hogy bent ihassak valamit. Ha van terasz, akkor persze jó időben ki tudok majd ülni. Azt gondolom, többen vannak így, ennek következményeként pedig a büntető-törvényt meg fogják érezni a vendéglátósok, ugyanis vissza fog esni a forgalmuk. Megint a szigorral próbálnak elérni valamit a törvényhozók, pedig az olasz példa azt mutatja, hogy ez nem jó megoldás. Olaszországban 2005-ben vezették be a füsttilalmat a kocsmákban és a közintézményekben, 2008-ra szépen vissza is esett a dohányosok száma, de mára már többen dohányoznak Olaszországban, mint 2005 előtt. Azt gondolom tehát, hogy ez nem megoldás.
(F. Tamás – 38 éves, vállalkozó)
– Ez a világ telis-tele van rizikófaktorokkal. A dohányzás az egyik ilyen. És bizony ez ellen védekeznünk kell. Meg kell akadályozni, hogy védtelen emberek betegedjenek meg mások szenvedélye, buta életfelfogása miatt. Ha ezt rendelettel, bírságokkal érjük el, akkor azzal, de erre szükségünk van. Nézzél körül, az egész világunk beteg. Itt csak brutálisan lehet lépni.
(T. Melinda – 32 éves, irodai alkalmazott)
– Nem dohányzom. Soha nem voltam rabja a nikotinnak. Nem érdekelt, pedig a barátaim mindig, mindenhol szívták a bagót. Ennek ellenére számomra egy jó kocsma füstös. Így szoktam meg, nem is tudom elképzelni másképpen. Úgy gondolom, ahogy az alkoholnak, úgy a dohányzásnak is megvan a kultúrája. Hozzá tartozik az emberekhez, amióta Kolumbusz áthajózott az Újvilágba. Az természetes, hogy a gyerekeknél, fiataloknál gátoljuk a dohányzást, ahogyan az ivást is. De felnőtteknél egyszerűen ezzel ne foglalkozzunk. Legyen ez az ő gondjuk, döntsenek erről ők. Nagyapám naponta két doboz talpast szívott, ehhez megivott egy deci pálinkát, fél liter bort, és elélt 86 évig. Nem a dohányzás, nem az alkohol itt a nagy baj, hanem a stressz, a belőle fakadó rossz hangulat és az agresszió. Azt meg a kormányok okozzák, ezért tiltsuk be őket, aztán igyunk egy jó pohár italt, és gyújtsunk rá.
(H. Zoltán – 45 éves, tanár)
– Az új törvény teljesen helyes döntés a dohányzás visszaszorítására, meg kell védeni a nemdohányzókat, és az új generációnak irányt lehet mutatni: a dohányzás káros az egészségre. A dohányosok majd kényelmetlenül fogják érezni magukat, és szép lassan leszoknak a cigiről, az államnak meg nem kell annyi pénzt kifizetniük a gyógyíttatásukra.
(K. Tibor – 50 éves, köztisztviselő)
– Megint túlzásokba esünk. Vigyázó szemeinket mostanában Brüsszelre vetjük, mint példaképre, európai normára. Brüsszelben nincs füsttilalom, hanem dohányzó és nemdohányzó éttermek, kocsmák, vendéglők vannak. Mindenki dönthet, melyikbe megy be. Ilyen egyszerű az egész. Ez a demokrácia.
(B. Péter – 32 éves, webes arculat-tervező)
