A magyarságról alkotott sztereotípiák és általánosan elterjedt vélekedések egy dologban mindig a valóság talaján mozogtak: amikor nem mi igáztunk le másokat, akkor harcoltunk szabadságunkért az elnyomó hatalommal szemben. Vannak pillanatok azonban a magyar történelemben, amikor sutba dobjuk korábban megszerzett tapasztalatainkat, és hibáinkból mit se tanulva igent mondunk az önkényes rabságra. Még akkor is, ha ez a lánc most nem csörög, hanem virtuális polipkarjaival nyúl felénk, és kattint a „letöltés: állj” gombra.
Rendjén van vajon mindez? Komoly problémákat vet fel a szólásszabadság kérdése, már ha még beszélhetünk erről a fogalomról. A „szabad” Európában utcára vonulnak azok a harcosok, akik tüntetnek az ACTA, vagyis a Hamisítás Elleni Kereskedelmi Megállapodás ellen. Magyarország is aláírta ezt a béklyót – hiszen ennek a szerződésnek a következménye lehet az internet szabadságának korlátozása is. Ez különösen nagy veszélyt jelent abban a korban, amikor már nem ágyúval és puskával vívják meg harcukat az eszmékért küzdők, hanem a szavak erejébe kell helyezniük bizodalmukat.
Vannak azonban, akik felveszik a kesztyűt az elnyomás ellen, olyan Guy Fawkes-ok, akik érzik, hogy valami nagyon nincs rendben ebben a világban. Ők az Anonymous csoport, akik fellépnek a zsarnokság és elkövetői ellen. Lépéseikkel kizökkentik világunkat napi rutinjából, akcióikkal azonban senkinek sem ártanak – még ha látványos módját is választják a figyelem felkeltésének, ezzel viszont csak egyetérteni lehet.
Sokan elítélik őket tevékenységükért, a mexikói drogbárók számos hackert végeztek ki, akik a drogmaffia ellen harcoltak. Tevékenységeik és cselekedeteik mögött azonban felfedezhetjük az általuk fel is vállalt szólásszabadságba vetett hitet. „Valljuk, hogy a zsarnok eszmék, uralkodók, diktátorok csupán a történelem rövid szakaszai, mely zsarnokságot a nép bármikor elmozdíthat, lázadhat ellene” – fogalmazták meg hitvallásukat az Alkotmánybíróság honlapján, miután átírták az ott elérhető alaptörvény szövegét.
Más eszközökkel harcolnak, a céljuk viszont ugyanaz, mint a 160 évvel ezelőtt népe életben maradásáért küzdő Petőfinek: a demokrácia, a véleménynyilvánítás szabadsága.
