A Vad fruttik 2006-ban alakul, a tíz évvel korábban viccből választott név meg maradt. A befutáshoz nem csak jó zene, hanem ismeretség -Cyborg Templar, Nesta és a radiocafé- kellett; most már a 30Y-nal emlegetik őket egy lapon. Második albumuk nemsokára megjelenik, a címére a weboldalukon várnak javaslatokat. Hogy hogyan lett Kati és mikor jelenik meg japán lemezük, azt Likó Marcell, a zenekar frontembere mondta meg.
- Ki ez a lány?
- Ó, a Kati? Van egy barátom, a Csöngető Csabi -aki egyébként az első lemezünk borítóját is készítette-, együtt tanultunk vele Szombathelyen, és egyik este találtuk ki Katit. Kellett egy logó a zenekarnak, Kati pedig körökből áll, egyszerű.
- Mit kerestél Szombathelyen?
- Tanítóképzőbe jártam, mivel oda volt a legkönnyebb bekerülni. Képzeld el, piros és fekete pontokat osztogattak nekünk a főiskolán, a matematika pedig teljesen kiakasztó volt, hamar ott is hagytam. Aztán a művelődésszervező szakra át, lightos volt, el is végeztem. Egy évig szabadidőszervezőként dolgoztam Várpalotán, a Fallerban, ahol én is tanultam. Bármilyen tárgyban képes voltam helyettesíteni. Azok alapján, amit ott láttam, nem is csodálom, hogy a 40-50 éves tanárok értetlenül állnak bizonyos dolgok előtt, a fiatal tanárok meg menekülnek a pályáról.
Likó Marcell
- Hány laki életet élsz? Pár héttel ezelőtt nem tudtunk időpontot egyeztetni az interjúra, mert szinte egyszerre voltál Füreden, Veszprémben, Fűzfőn, Budapesten...
- Akkor főleg az MR2 All Stars miatt mentem Pestre, a Sziget nulladik napjára készültünk egy LGT feldolgozással a magyar dal napja alkalmából. (Az MR2 All Stars tagjai: Harcsa Veronika, Péterfy Bori, Likó Marcell, Kardos Horváth János és Szűcs Krisztián, Varga Norbert, Toldi Miklós, Élő Márton - aka Dermot, Barabás Lőrinc, DJ Bootsie, FankaFeri - a szerk.)
Nagy élmény volt azokkal együtt dolgozni, akikkel eddig csak futólag, koncertek alkalmával találkoztunk, amikor váltottuk egymást a színpadon. A legtöbbjüket csak plakátról, videoklipből ismertem, és ezek alapján kialakul az emberben egy kép, de így face to face más az egész.
- A Mama Records kiadó oldalán úgy jellemzed a zenéteket, hogy dzsessz, tánczene és Máté Péter elektronikus reinkarnációja. A melankolikus hangulat mennyire tudatos?
- Vannak vidámabb számok és komolyabbak is. Egyrészt valahogy érzelmileg könnyebben megélhető, átérezhető a szomorúbb hangulat, talán könnyebb belőle dalt is írni, másrészt nemzeti sajátosság. Talán a vidámság felületesebb érzés bizonyos értelemben, össze sem hasonlítható egy akármilyen jó buli hangulata azzal, hogy elvesztünk valakit. De azért ott a Sárga Zsiguli, a Szerelmes dal, a Rió. Nem szeretek csak egy hangulatban gondolkodni. A koncerteknek is megvan az íve: egy kis easy listeninggel kezdünk általában, aztán pörgősebb számok, szívhez szólóbb, ütősebb dalok, aztán feloldás.
- Hogy áll a címkereső konteszt a második albumotokhoz?
- Elég sok nevezés érkezett, a jelenlegi kedvencem az Élvezz a szamba!, aztán szóba jött az Erőmű Cowboys, Normál világ, iszom a bort, de ezek nem igazán jellemzik az elmúlt másfél év munkáját, így a legvalószínűbb, hogy Piros tulipán lesz a címe. Borítótervben valami olyasmiben gondolkodtam, hogy egy tulipánmezőben ott van Kati, mint a gabonakörök az UFO-észlelések színhelyén.
Igazából nem a felvételek, hanem a stúdiómunka telik nálunk sok időbe. A hangszerelés fontos, és az első lemezünkkel szemben ezen már szinte minden élő, így több munka van vele utólag is. Persze olyan lehetőségeink nincsenek, mint egy Radioheadnek, hogy egy sokmilliónál kezdődő analóg kompresszorral kísérletezgessünk a rögzítésben, de azért volt már olyan, hogy egyik erősítőn valami máshogy szólt, így újravettük egy másikkal.
- A megfelelő technikán és a szerencsén kívül mi kell még a tehetség mellé?
- Kell egy frontember, mint például a Kiss Tibi (Quimby) vagy egy Lovasi András, jó dalszövegek, ének. Aztán egy olyan, akinek mindene, hogy minőségi hangzás legyen.
- Mikor adtok ki albumot Japánban? Az Anima Sound Systemnek, Erik Sumonak és Harcsa Verának bejött.
- Ez nem rossz ötlet egyébként. Nyugat-Európába nehéz eljutni, nem is érdemes ebben gondolkodni, inkább Prága, Varsó, Moszkva. A nyugatiak féltik a piaci részesedésüket, nem beszélve arról, hogy a rendszerváltás óta nem tudott még kiépülni az a kapcsolatrendszer, ami náluk már régóta megvan és töretlen. A MySpace-en van angol változata a Nekem senkim sincsennek, de csak úgy csináltuk, nem muszájból, hogy ha valaki beesik oda távolról, akkor értse, hogy miről is szól. A zene egyébként is legfeljebb 50%-a a külföldi sikernek, legalább ugyanennyi a marketing. Magyarországon kell egy bázis, az országon belül is névvé válni, aztán valahogyan innen kifele haladni.
