A veszprémi futball sorra termeli ki a fiatal tehetségeket, s ennek köszönhető, hogy Ihász Patrik is igen korán bemutatkozhatott a felnőtt csapatban, sőt már meg is szerezte első gólját a Budaörs ellen. A legutóbbi találkozón betegsége miatt nem szerepelhetett, s így volt lehetőségünk egy hosszabb beszélgetésre.
– Mikor kezdtél el versenyszerűen futballozni és melyik csapat tagjaként, ki volt az első edződ?
– 2001-ben első osztályos tanulóként. Pontosan nem emlékszem melyik korosztály is volt, de arra emlékszem, hogy Kelemen Miki bácsi volt az első edzőm és neki köszönhetem azt is, hogy egyáltalán elkezdtem focizni, ugyanis ő csábított az egyesülethez.
– Milyen poszton játszottál első meccseden és az változott-e a későbbiekben?
– Eleinte Lang Ádival alkottam egy belső védőpárost 15 éves koromig. Utána léptem egy sorral előrébb és a középpálya tengelyében védekező középpályásként számoltak velem edzőim. A későbbiekben a védelemben bárhol, illetve a középpálya közepén foglaltam helyet.
Ihász Patrik
– A családban van-e, aki szintén futballozott, vagy futballozik?
– Öcsém jelenleg az USE U-15-ös korosztályában szerepel. Apa hobbi szinten kispályázik, míg anyu csak miattunk kezdte el követni a futballt.
– Mikor kerültél első alkalommal a felnőtt csapathoz és kinek a hívására vagy javaslatára?
– Pontosan nem emlékszem az időpontra. Talán 15 éves lehettem és a téli felkészülés során kapcsolódtam be a munkába. Az akkori vezetőedző, Orbán Tamás és Rugovics Vendel szakmai vezető javaslatára kerültem fel.
– Hogy fogadtak az első edzésen a "nagyok"?
– Teljesen korrekten fogadtak. Sok ifista volt a felnőtt csapatban akkoriban, ezért nem volt teljesen idegen a közeg számomra, mégis nagyon ideges voltam az első edzésem előtt.
– Melyik volt az első felnőtt mérkőzésed, amikor pályára léptél? Mit éreztél akkor?
– NB III-ban, a Bük csapata ellen játszottam első meccsemet, ám azon kívül, hogy rettentően csúszkáltam, nem nagyon emlékszem a mérkőzésre. NB II-ben a Baja ellen mutatkoztam be még a 2011-es év tavaszi idényében Novothny Somával együtt. Mikor a félidőben szólt Lajos bá, hogy intenzív melegítést kért a Mester, a szívem hirtelen a torkomba ugrott. Nagyon izgatott lettem, ám egyben életem lehetőségének is éreztem. Végig az járt a fejemben, hogy "Itt van a lehetőség, meg lehet mutatni.". 0-0-ás állásnál már ott álltunk a partvonalnál, amikor kaptunk egy gólt. Ekkor teljesen megnyugodtam, hiszen már nem volt semmi vesztenivalóm. A meccsen bár 2-0-ás vereséget szenvedtünk, Soma is és én is jól teljesítettünk.
– Ki segített leginkább a felnőtt keretben?
– Mindenki teljesen segítőkész volt velem és abszolút befogadtak, ám sok köszönettel tartozom Jugovits Lajos másodedzőnek, aki az U19-es csapatnál is edzőm volt 1 évig. Rengeteget segített és biztatott, mikor a kezdeti időszakban néha magam alatt voltam. De ezen kívüli mindenki nagyon segítőkész volt velem. Például mikor az Ajka elleni meccsen még a tavalyi szezonban egész héten úgy készültünk edzéseken, hogy A Mester velem számol bal bekk-ként, akkor a meccs napján végül az egyik akkori csapattársam mellett döntött, a taktikai megbeszélés után sokan odajöttek és biztattak, hogy ne búsuljak. Nagyon jól esett tőlük. Ekkor éreztem először igazán, hogy egy csapat tagja vagyok.
– Mik az erősségeid és miben kell még fejlődnöd?
–Mindig van hova fejlődni. Soha sem szabad megelégedni magammal, mert az már régen rossz. Erősségemnek mondanám a futóteljesítményemet, a kitartásomat és az irányítóképességemet. Bár utóbbit eddig még nem sikerült megmutatnom, de remélem, ennek is eljön majd az ideje.
– Hogyan telik egy napod, amikor délután mérkőzés van?
– Reggel 9-10 óra körül felkelek, megreggelizem. Általában leülök öcsémmel vagy éppen egyedül a számítógép elé és játszom egy kicsit. Meccs előtt öt órával ebéd. Ha hazai meccs van, akkor mindig spagettit eszem, ha idegenbe megyünk, akkor közös ebéd a program. Közvetlen a mérkőzés előtt zenével hangolódom a mérkőzésre. Gyakran, ha előre tudom, kivel találkozom a meccsen, utánanézek az adott játékosnak (milyen lábas, mennyi kiló, hány centi stb.). Valamint mindig eszem egy tábla fehér csokit is még az öltözőben.
– Milyen terveid vannak a futballban és a civil életben?
– A futballból a lehető legtöbbet ki szeretném hozni. Ha ez hosszú távon egy NB II-es klubot jelent, teljesen elfogadom, persze az ember egyre magasabbra teszi a lécet, ezért ha ezt már elértem most megcélzom az NB I-et és a korosztályos válogatottságot, amihez persze rengeteget kell még dolgoznom és fejlődnöm, ám tudom, hogy a befektetett munka előbb-utóbb kamatozik, hiszen 2 éve álmomban sem gondoltam volna, hogy 19 éves koromra túl leszek a 15. NB II-es mérkőzésemen is. Az biztos, hogy jövőre érettségizem és addig itt játszom Veszprémben. Ami a civil életet illeti, most elsődlegesen a vizsgáimra készülök, hiszen szeretném a lehető legjobb eredményt elérni. Hosszabb távon a reklámiparban estlegesen a mérnöki pályán tudnám elképzelni az életem. Ehhez a Budapesti Műszaki Egyetem vagy a Pannon Egyetem is tökéletes lehetőséget biztosít. De a Corvinus Egyetem és a Budapesti Gazdaság Főiskola is szerepel még az esetleges lehetőségek között. Ami biztos, hogy az edzői képesítéseket is meg szeretném szerezni.
– A tegnapi meccset a lelátóról nézted. Milyen szakmai jellegű észrevételeid voltak?
– A szakmai részét a dolgoknak inkább a Mesterre bíznám, az nem az én reszortom. Szerintem a srácok kitettek magukért, Lang Ádinak nagyon fontos szerelései és közbelépései voltak, de az egész csapat odatette magát és jövő héten – remélem már velem a csapatban – javítunk és győzelemmel térünk haza Pestről!
Forrás: veszpremfc.hu
