A civil összefogással kialakított Mátéhegyi Ökoparkban a versenyzők egy rövid, de annál több szintkülönbséget tartalmazó pályával ismerkedtek meg – a 3,5 kilométeres körön közel 300 méter szintkülönbséget lehetett mérni.
A szakadó eső és a közvetlen villámcsapások megnehezítették az elit férficsoport versenyét, melyet aztán a rendezők egy körrel a vége előtt le is fújtak. A VKE- Nelson versenyzője, Blazsó Márton akkorra már több mint négy perces előnyt szerzett pályatársaival szemben, így ismét fölényes győzelmet aratott.
– Nagyon tetszett a pálya, mely alapjában véve a fölfelékre volt kihegyezve – foglalta össze Marci röviden a véleményét. – Az igen meredek emelkedőkön még akkor is fel lehetett menni, mikor elkezdett vizesedni – csak a jó nyomvonalat kellett megtalálni. A mögöttem érkezőket szemmel tartottam, a jól belátható felfelék végén néztem, hogy miként alakul a dolog. Előnyöm ellenére nem vettem vissza a sebességből, hiszen bármi történhet, a végére számítottam a tolásra is, kellett minden másodperc. A nagy eső után aztán lényegében járhatatlan lett a pálya, volt olyan lejtő, ahol nem nagyon tudtam, hogy most „mi is legyen”…
