– Állíthatjuk, hogy te vagy a hazánkon végigsöprő valóságshow cunami legnagyobb nyertese?
– Mondjuk úgy, én húztam a legtovább. Mindenkinek adott volt a lehetőség, aki tudott, élt vele. Büszke vagyok az ott töltött időre, annak ellenére, hogy később tele rakták hülyékkel a produkciót. Ez csak nekem jó, mert megmutatkozott, mekkora kontraszt volt közöttünk. Lehet hőbörögni a Való Világ (VV) kapcsán, de ez a magyar társadalom, egy alapos szórás eredménye.
A műsorba jelentkezők 90 százaléka úgy gondolta, arany élete lesz, ha vége a show-nak, a többség a televíziónál szeretett volna elhelyezkedni, de Elvis például azóta három tetováló szalont is nyitott. Nagyon sajnálom, hogy eddig nem volt olyan csaj, aki pornós jövőjének megalapozásához használná fel a VV-t, biztos vagyok benne, ő keresné a legtöbb pénzt.
– Volt pornós a villában, Maja Gold épp veled került közelebbi kapcsolatba.
– Híres is lett.
– Akkor is ilyen sikeres lennél, ha egy későbbi szériában kapsz lehetőséget?
– Nagyon fontos, hogy az elsők között kerültem be, úttörő munkát vállaltunk. Nagy előnynek számított, hogy nem értettük, mire megy ki a játék. Ez olyan mint az üzleti élet, csinálj olyat, amiből kevés van és nagyot kaszálhatsz. Mi voltunk az utolsó olyan csapat, akiknek nem volt ciki televízióban szerepelni. Amerikában mindenki boldogan integet, ha kamerát lát, Magyarországon pedig eltakarják az arcukat az emberek, nem akarnak szerepelni, s ez nagy társadalomkritika.
– Veszprém legális pókertermében beszélgetünk, ahova játékosnak hívtak, hogy népszerűsítsd a helyet. Mit jelent számodra a póker?
– Gyerekkorom óta kártyázom, a römitől a zsírig mindent játszottam, amiben szerepet kaphatott a pénz. Aktív focistaként a helyszínek között buszozva ez volt a legkézenfekvőbb elfoglaltságunk, amit később betiltottak, mert annyit vesztettünk, hogy csak a visszaútra gondoltunk és arra, visszanyerjük, ami elment.
– Mennyire vetted ki a részed a világot átjáró póker robbanásból?
– Jókor haraptam bele a tortába, még a nagy fellángolás előtt. 2005-ben már játszottuk a texas holdemet, igaz, sajátos szabályokkal. Amikor felkerült a casinok kínálatába, talán 10-12 ember játszotta itthon, minden este izraeli, kínai, arab üzletembereket nyúztuk, szép időszak volt. Majd jöttek a tournamentek, azok is jól mentek, de végül mindenki megtanult kártyázni.
Az utóbbi négy évben nincsenek nagy csodák pókerben, csak laptalálkozások, akkor pedig be kell tenni a pénzt.
– Különböző megfontolásból hazánkban is rengetegen űzik a pókert. Szerinted mi a siker oka?
– Egy kiugrási lehetőséget kínál az embereknek. Olyan sanszot ad a meggazdagodásra, mint semmi más. Egy vasárnap este leülsz játszani, és ha jól mennek a lapok, reggelre nyerhetsz 100 millió forintot.
Fiatalok könnyedén megkeresik a számukra szükséges jövedelmet, az már egy másik szociológiai kérdés, hogy miként mutatkozik ez meg 30-40 év múlva a társadalomban.
– Az asztalnál tanultál meg játszani?
– Főleg a gyakorlatban, igen, de mellette persze olvastam könyveket, de mára elment mellettem a póker, 5-6 évvel le vagyok maradva a mai fiatalokhoz viszonyítva. Ők több ezer kezet játszanak meg naponta az interneten, minden partit láttak már, minden helyzetet sokszorosan kielemeztek, rutinná vált számukra a játék.
– Ez azt jelenti, hogy a régi öregek feszes-agresszív stílusát űzöd?
– Dehogyis. Hülye-agresszív, teljesen kiszámíthatatlan játékot játszom. Tudom, hogy nem jó, de nem a megélhetőség miatt pókerezem, hanem azért, hogy népszerűsítsem a játékot az Everest Poker oldalán, illetve leültessem az embereket egy asztalhoz, ahol történik valami, kapcsolatba lépnek egymással, s nem csak az okos telefont nyomkodják.
– Gyakran felmerülő kérdés mostanában: szerencsejáték a póker?
– A játékosok között van szerencsés és szerencsétlen, én az utóbbiak közé tartozom. A torna szerintem 70 százalék szerencse, 30 százalék tudás, a cash game esetében pedig ha van elég pénzed és nem vagy teljesen tudatlan a játékkal kapcsolatban, akkor előbb-utóbb nyersz.
– A család mennyire tolerálja a pókerhez társuló, gyakori éjszakázásokat jelentő életformát?
– Nem játszom annyit, hogy tolerálni kellene, mert mint mondtam, nem ebből élek. Megkeresnek, hogy játsszam valahol, innentől kezdve munkává válik a póker.
– Ugyanolyan komolyan játszol egy meghívás esetén is?
– Ezt nehéz eldönteni, de szerintem nem. Persze, mindig nyerni akarok.
– Elárulod a kedvenc induló lapjaid?
– Pikk 9, pikk 10. Azért kedvenc, mert ezek a legszebbek. Nagyon sok pénzembe került már ez a két lap.
