- Mit lehet tudni a „forfakettesről", aminek a nevét a táblán láthatjuk?
- Ez egy 1972-ben megszűnt, majd 1974-ben lebontott, egykori Bajcsy iskola helyett, ideiglenesen felállított forfaépítményű általános iskola volt. Szükségiskolának állították fel ebben az évben, de utána mégis 10 évig még működött. Az akkoriban újjáépült Cserhát gyermekeinek első generációja, azaz mi jártunk oda. Az intézményt, mint II. sz. Általános Iskolát 1982-ben áthelyezték a mai Cholnoky iskolába. Az eredeti forfa épületet 6 éve lebontották. Mi, az új cserháti gyerekgeneráció, akik tanítványai voltunk az iskolának kereken 10 éven át, gondoltuk, hogy emlékjelet szeretnénk állítani a helyére.
2006-ban bontották le a forfa épületét
(Jákói Bernadett gyüjteményéből)
- Az iskola volt tanárai és diákjai az eltelt évtizedekben tartották a kapcsolatot?
- Volt egy összetartó mag, akik igen, de legtöbben már elköltöztek a belvárosi lakótelepről. Helytörténeti kutatóként mindig is érdekelt a Cserhát története, és idén a forfaiskola felállításának 40 és megszűnésének 30 éves jubileuma alkalmából úgy gondoltam, megpróbálom újra összehozni ennek a közösségnek legalább egy részét. A Facebook-on készítettem egy emlékoldalt a Forfakettesnek, és bejelöltem néhány személyt, akikkel én magam is tartottam a kapcsolatot, és biztattam őket, hogy töltsék fel a régi fényképeiket. Hamarosan elkezdtek özönleni az emberek az oldalra, meghívták egymást, bejelölték a fotókon, így gyarapodott a közösség. Mára elég széles tábora lett ennek a generációnak.
(Kép forrása: vehir.hu archív)
- Hogy történt az első élő találkozás?
- A közösségnek értelemszerűen igénye volt egy élő találkozásra. 2012. április 28-án meg is történt. A Facebook-on meghirdettem a nosztalgiatalálkozót az Eötvös Károly Megyei Könyvtár Kisfaludy-termébe. A vártnál sokkal többen jöttek. Tanárok, dolgozók, diákok. Voltak köztük olyanok is, akik 30 éve nem látták egymást. A találkozón kiállítást is szerveztünk az Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet Helyismereti Gyűjteménye, a Veszprém Megyei Levéltár Veszprémi Kaleidoszkóp projektjének közreműködésével.
- Itt fogalmazódott meg, hogy fát szeretnének ültetni az iskola emlékére?
- Nem egészen. Itt még csak valamilyen emlék állításának az ötlete vetődött fel. Valami emlékezetes és maradandó dolgot szerettünk volna meghagyni az utókornak. Így döntöttünk az emlékfa mellett. A Cholnoky iskolával, a Forfakettes iskola jogutódjával is felvettük a kapcsolatot. Ők már szervezték az idei jubileumi programsorozatukat és ehhez kapcsolódtunk mi is az emlékfa-ültetéssel, amit támogattak a mai cholnokysok is.
Az emlékfa ültetése
(forrás: vehir.hu archív)
- Kik segítettek a programsorozat létrehozásában?
- A cserhát-történeti és helytörténeti anyagok, és ezzel párhuzamosan az iskolatörténeti anyagok felkutatásában hatalmas segítséget kaptam Márkusné Vörös Hajnalkától, a Veszprém Megyei Levéltár képviseletében, emellett Szabóné Vörös Györgyitől, az EKMKKI helyismereti gyűjtemény munkatársától . A VKSZ Zrt. munkatársai a fa ültetésénél biztosították nekünk az eszközöket és a szakmai tudást. A fa melletti gyönyörű emléktábla kivitelezését Jakab Annának köszönhetjük. Mi egy szerényebb plakettet terveztünk, de Némedi Lajos alpolgármester úr meglepett minket, és saját költségén egy mutatós, szép táblát készíttetett nekünk.
Az emléktábla
(Kép forrása: vehir.hu archív)
- Mit jelent önöknek cserhátinak lenni?
- Nagyon büszkék vagyunk rá. Mi voltunk az első, úgynevezett új cserháti gyermekgeneráció, akik átéltük gyermekként a városrész átalakulását. A régi Cserhát a szemünk előtt nőtt fel és alakult át kétarcú Cserháttá. Az építkezések és a bontások színhelye volt a játszóterünk és gyermekkorunk. Örülök, hogy végre emléket állíthattunk régi iskolánknak is. De a legnagyobb öröm mégis az, hogy az első cserháti gyerekek újra találkozhattak, s egy közösség újjászülethetett.
