Ma már szerencsére nem bűn a hősökre emlékezni, beszélhetünk azokról a tettekről, amikkel a magyarok 1956-ban akarták kivívni a szabadságukat. Ezekkel a gondolatokkal kezdte dr. Váradi Natália, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola munkatársa a Nemzetpolitika és magyarságtudomány című konferenciát lezáró előadását szombaton a Dubniczay-palotában. Elmondta, az ukrajnai Állambiztonsági Hivatal levéltárában több ezer oldalnyi '56-os forradalommal kapcsolatos dokumentumot őriznek. Ennek a terjedelmes anyagnak a feldolgozását több körülmény is nehezítette. Az ukrán és orosz nyelvű, gyakran kézzel írt kihallgatási jegyzőkönyvek, és egyéb anyagok kaotikus halmazát mindenféle rendszer nélkül őrizgette a levéltár. A dokumentumok legnagyobb részét a névsorok teszik ki, amin rengeteg veszprémi fiatal neve található. További gondokat okozott az is, hogy a tulajdonneveket gyakran eltorzították, ráadásul orosz szokás szerint a személyi adatoknál nem az anya, hanem az apa nevét jegyezték fel.
Az előadáson elhangzott, a névsorban 848 elhurcoltat tartanak nyilván, azonban ez a számadat hamis. A kutató elmondta, több mint 1000 hazájától elszakított emberről tudnak.
Mivel a foglyok nem fértek el az ungvári börtönben, lassan elkezdték őket visszaszállítani, és átvették őket a magyarok. Itt az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy az állítás, miszerint a magyar hatóságok nem tudtak a deportálásokról hamis. A dokumentumok bizonyítják, hogy az ukrán kollégáikkal folyamatosan tartották a kapcsolatot.
Az akkori hatalom igyekezett a vöröskeresztet nyugati imperialista felbujtóként feltüntetni. A nemzetközi segélyszervezet elfogott tagjai kihallgatásáról készült jegyzőkönyvek is szerepeltek az irathalmazban.
A korabeli beszámolók szerint a vonatokkal szállított forradalmárok gyakran kézzel írt cédulákat dobáltak ki a zárt vagonokból, amellyel megpróbáltak üzenni az otthoni hozzátartozóiknak. A levéltárban megőriztek néhány ilyen papírcetlit is, mint bizonyítékot.
Elhangzott, a Kárpátalján élő magyarok, főleg a fiatalok körében rengeteg szimpatizáns csoport alakult. A rezsim mindent megtett, hogy ellenérzést váltson ki a helyi lakosságban a magyar „ellenforradalmárok” felé. Magyarok által elkövetett lincselésekről, kegyetlenkedésekről írtak, és közöltek fényképeket. Ebből ki is adtak egy könyvet 3000 példányban, amit igyekeztek minél több emberhez eljuttatni.
Az előadás végén dr. Garaczi Imre, a Nemzetpolitika és Magyarságtudomány konferencia elnöke kiemelte, dr. Friedler Ferenc, a Pannon Egyetem rektora ígéretet tett a kutatás támogatására, hiszen a dokumentumokból rengeteg elhurcolt veszprémi fiatal sorsáról szerezhettünk tudomást.