Szakonyi Károly egyik legnépszerűbb darabját december 14-én mutatja be a veszprémi teátrum. A rendező Tordy Géza, a főbb szerepekben Eperjes Károlyt, Esztergályos Cecíliát, Reviczky Gábort, Oberfrank Pált és Darabont Mikoldot láthatják a nézők. Az írót a próba után kérdeztük 42 éve született művéről.
- Amikor egy író 1970-ben megfogalmaz egy keserédes magyar társadalomkritikát és a darabját 2012-ben változtatás nélkül is aktuálisnak tartják a színházak, az jó vagy rossz?
- Azt soha nem lehet tudni előre, mi lesz egy mű sorsa, útja. Ment ez a darabom külföldön is több helyen az elmúlt negyven évben és mindig megkérdezték, számomra mit jelent az Adáshiba. Íróként öröm, hogy ilyen sokáig műsoron tud maradni, de emberként szomorúság belegondolni, hogy a világ bizonyos szempontból nem változik. Probléma, hogy az emberek egyre inkább befelé fordulnak, nem tudnak egymással törődni, családokban, barátságokban szűnnek meg a mélyebb érzelmi kapcsolatok, amelyek összefűzték azokat. Ez ma egyre erősebben jellemző a társadalmakra. A technikai fejlődés gyorssá, kapkodóvá tesz mindent, a kapkodás pedig felületességet szül. Mindez az értékekről való gondolkodás elsilányosodásához vezet. Ezek a jelenségek általánosak, érzékenyen érintenek mindenkit és ezért is találhatott visszhangra a darab idegen országokban.
Fotó: Bárka Színház
- Egy ideig füzetbe írta a bemutatók helyét és idejét. Hányszor tűzték műsorra ezt a darabját?
- A füzetem akkor telt be, amikor túlléptük a századik előadást. A Vígszínházi bemutató után Veszprémben volt az első vidéki premier 1970 őszén, azt Pethes György rendezte, gyakorlatilag innen indult el a darab máig tartó nagy útjára.
- Most ismét Adáshibára készül a veszprémi színház és Ön részt vett az olvasópróbán. Ez alapján látja már, hogy milyen előadásra számíthat?
- A darab lényegében ugyanazt sugallja, mint amikor megszületett. Biztos, hogy érdekes bemutató lesz, a szereplők erős személyisége meghatározza majd az előadást, jó csapat jött össze itt Tordy Gézával, nagyon várom már a premiert.
- A rendező nem modernizálta a művet, sőt, ha jól tudom, Ön sem támogatta ezt. Miért?
- Mert feleslegesnek tartom. Néha próbálkoztak új dolgokat belevinni színházak, egyszer Bezerédi Zoltán rendezésében került bele egy-két új motívum, de az sem volt maradandó. Ez a történet nem a tévéről, hanem az emberi kapcsolatokról szól és úgy vettem észre rezonál a mai napig. Az Adáshiba nem retró darab, hanem a mában is megszólaló mű.
