2019. november 15. // Albert, Lipót névnap

GYAK XLII.: NőCiki

2012. november 12. 8:44
Amikor férjhez megyünk a képlet egyszerű. Talán már az együttélés is rendben, ismerjük egymás szokásait, illatát, hangulatait, mindent. Aztán megérkezik az utód...

Aztán megérkezik az utód, a férjből apa lesz, a feleségből meg anya. Anya, akinek a napjai hasonlóak, nem kicsit. De nagyon mások, mint addig…

Reggel anya felkel. Pelenkacsere, öltöztetés, reggeli. Minél nagyobb a gyerek, ez annál nagyobb harc. Először a pelenkával kell végigkergetni a lakáson, aztán a zoknihúzás fontosságáról meggyőzni, majd rávenni, hogy a reggelit az asztalnál kell elfogyasztani. Eközben az utóbbit tálalni is kell, míg a gyerek remélhetőleg nem veszi le a zoknit, és nem tuszkolja le a pelenkát ruhán keresztül.

Ha ennek vége, és a gyerek emésztése rendben van, jön a kaki. Tehát amíg anya eltakarítja a reggelizés utáni romokat – szalámi a földön, kifli az etetőszékben kilapítva, teától ragadó asztal -, a csimota elvégzi a dolgát. Ezzel aztán anyának lesz megint meló, mert romok itt is vannak, csak egészen más kategóriát képviselnek.

Amennyiben ezen is túl vagyunk, jöhet a délelőtti rutin. Ha van ebéd tegnapról, az a jobbik eset, ha nincs, akkor jön a trükkök trükkje: megfőzni és meggyőzni, hogy ez fontos. Mert a gyerek biztos, hogy ilyenkor mászik fel az ablakba, szökik be a fürdőbe vécét „takarítani”, vagy éppen a legjobb murinak az anya lábába való kapaszokást tartja.

Ha az idő engedi, és éppen nem szakad az eső, ki lehet menni a levegőre. Anya ilyenkor felkap valamit, mert ugye a gyereket is fel kell öltöztetni, ami minél nagyobb a gyerek, annál nagyobb kelend. Ilyenkor ugyanis a legjobb dolog vetkőzni tanulni. Amit anya ráad, azt valami hihetetlen profizmussal bírja levarázsolni magáról. Tehát mire az indulás ideje elérkezi, anya nem csak izzadt, de egy cseppet feszült is. Tízórait azért nem árt csomagolni…

Ha ebédidőre sikerül a csimotát betuszkolni az ajtón, és megmosni a kezét, anélkül, hogy minden és mindenki nyakig vizes legyen, máris jó kis délelőttünk volt. Amennyiben még meg is eszi, amit főztünk, akkor aztán az maga a Mennyország. Ilyenkor a romeltakarítás sem olyan keserves, mint reggel, hiszen a délutáni alvás lehetősége ott lebeg a szemünk előtt.

Mert amíg alszik, addig legalább megcsinálhatjuk, ami elmaradt. Mosogatás, mosás, vasalás, portörlés, teregetés – már ha nem alszunk el vele a fáradtságtól. Az biztos, hogy a délutáni alvás soha sem elég. Ha mi is alszunk azért, ha nem, akkor meg azért.

Ébredés után uzsonna, lehetőleg valami kevésbé macerás. Mert ilyenkor más lassan apa is hazaér, és anya hisz benne, hogy egy picit rákattan a csimota, és nem ránk. Aztán ez meg is történi, apa hazaér, addig lehet rajzolni egy picit, jó esetben a papírra, és nem az asztalra, vagy a falra.

A vacsora már egészen más, elvileg mindenki részt vesz benne, a gyereket nem egyedül kell meggyőzni arról, hogy enni jó, és aludni is attól lehet igazán nagyot éjszaka, ha tele a pocak. Fürdetés, altatás – aztán végre egy kis nyugalom. Legtöbbször ilyenkor döbbenünk rá, hogy meg sem fésülködtünk, a pólónk a tegnapi, a zoknink kilyukadt, és megint elfelejtettünk valami nagyon fontos intéznivalót. Hogy a nő hol van? Az egy nagyon jó kérdés! De az már legyen egy másik történet…

Czoma-Szegedi Nóra
2019. november 15. // Albert, Lipót névnap