2019. november 15. // Albert, Lipót névnap

GYAK Befejező rész

2012. november 26. 8:34
Búcsúzni jöttem. Elkezdődött az ünnepi visszaszámlálás, nemsokára az évnek is vége. Ilyenkor már lehet számot vetni, meg díszíteni a lelkünket a Karácsony varázsára, de lehet észre sem venni az egészet. Nekem lezárult egy szakasz, az biztos…

Ami biztos, hogy Anyának lenni jó. Szívás is, az biztos, mert huszonnégy órás hivatás, nagy felelősség, és igazán kemény iskola. De hihetetlen, elmagyarázhatatlan élmény is. Olyan, amiről lehet szövegelni, de megtapasztalni csak a saját bőrünkön érdemes. Minden pillanata megismételhetetlen. Ezt nem szabadna elfelejtenünk, amikor elsodornak a hétköznapi hülyeségeink.

Most, hogy már ilyen közel van a Karácsony, nem bírom ki, hogy ne papoljak, okoskodjak, főleg, hogy még nyálasnak tűnik is a dolog. Pedig nem az, csak a fogyasztói társadalom tette azzá azt, amiről valóban szól. Tavaly megtapasztaltam, hogy mi kell egy igazi, meghitt Karácsonyhoz, és ezért idén sem lesz ez másként.

Pénz nem kell hozzá. Tényleg nem. Vagyis nem kell több, mint egy hétköznaphoz. Fűtés kell, víz kell, villany talán nem annyira. Tévé egyáltalán nem kell, sem internet, telefon is csak csínján. A kaja sem fontos, nem kell lakodalmat ülni. A Karácsonyfa – na az kell. Meg díszek és fény.

Ami a legfontosabb, a család. Az a család, akikre mindig számíthatunk, akik jelen vannak a pocsék napokon is, nem csak az ünnepi asztalnál tömik a majmot. Nem kell, hogy közel lakjunk egymáshoz, a távolság nehezíti a dolgot, de nem lehet akadálya sem a kapcsolattartásnak, sem a szeretetteljes gondolatoknak.

A gyertyafénynél beszélgetés, kártyázás, társasozás, az odafigyelés egymásra, talán unalmasan hangzanak. Hiszen sok helyen kikopott a hétköznapokból. De miért ne lehetne elkezdeni beépíteni? Miért ne éppen Karácsonykor? Miért ne lehetne ez az ajándék? Miért ne lehetne Anya-RobotGépből Anya-ÖlbeÜltető, Apa-MunkaGépből Apa-MókaKirály? Miért ne engedhetnénk el magunkat mi is egy kicsit az előkészületekbe való beleszakadás helyett?!

Mert mit szólna a család, a vendégek, és a gyereknek ez meg ez kell, és egyáltalán ez hülyeség… Lehet, hogy az. De az biztos, hogy érdemes megpróbálni. Az sem baj, ha nem sikerül. Újra meg lehet próbálni. Egészen addig, amíg szeretnénk.

Szóval búcsúzom. Jó volt itt, köszönök mindent. Kedves Anyukák, csak annyit mondok, hogy HAJRÁ!!! Mindannyian zseniálisak vagytok, megismételhetetlenek, és szeretni valóak! Ez nem kell bizonygatnom, benne vagy a gyereketek szemében. Ennyire egyszerű. Az sem számít, hogy a gyerek saját, örökbefogadott, átmeneti gondozott. Teljesen mindegy. A Ti gyereketek! És minden gyerek egy saját történet… 

Czoma-Szegedi Nóra
2019. november 15. // Albert, Lipót névnap