Éllő György a a veszprémi polgári rétegnek dolgozó malmukról, a város elöljáróit is vonzó vendégszeretetükről, édesanyja kiváló konyhájáról, a muzsikáló molnármesterekről beszél. A parasztember éves munkáját vitte a malomba és a következő év legfontosabb élelmét, életét (búzáját) adta bizalommal a molnár kezébe. Ezért az őrletők abba a malomba jártak, ahol a molnár kívánságuknak megfelelő jó lisztet őrölt és szívesen fogadta őket, ha ideje engedte, elbeszélgetett velük.
A malmok csak időleges, különleges lakói voltak a facérok. A 90 éves, világlátott, nagy tudású, vándor molnárlegény alakját idézzük fel: Látjuk magunk előtt a belső zsebekkel ellátott hosszúbundás
vándorlegény alakját, aki szaktudásával a molnármestereket, érdekes történeteivel az őrletőket, kicsi, de értékes ajándékaival az asszonyokat és a gyerekeket varázsolta el. Hívatlan, de állandó vendégei voltak a malmoknak a jó és rossz szellemek, akik megkeserítették a molnárok és asszonyaik életét. A malom belső világa, a kívül és belül, hol lassan, máskor gyorsan, áttételekkel működő szerkezetek, a malom hangjai, belső rendje titokzatos világ volt.
Aki többet szeretne megtudni a veszprémi malmokról, hallgassa meg a Veszprémi Történelmi Szalon 3. beszélgetését: http://www.veml.hu/leveltar/id-21.html
