Hosszú nyári szüneten vagyunk túl, amely az utóbbi években – főleg tavaly az olimpia miatt – nem adatott meg nekünk. Igaz, az előző szezon fáradalmai után ránk is fért a kiadós pihenő, illetve a feltöltődés az új idényre, ahol nagy célok és elvárások várnak ránk. Ennek ellenére hamar elrepült ez az idő, ami természetes, hiszen a kellemes mindig gyorsan telik. Szerencsére tartalmasan telt a nyaram: az Éles Kézilabda Iskolánál töltött edzősködés – melyről legutóbb írtam – után sok időt tölthettem a családommal, s pihenéssel. Kiválóan éreztem magam, de a vége felé már nagyon vártam a felkészülés kezdetét. Kijött rajtam ugyanis a labdaéhség, hiszen a súlyzózás és futás – amelyeket a szünetben is el kellett végeznünk – nem olyan, mint amikor a fiúkkal közösen „labdázunk”.
Túléltük a roglai megpróbáltatásokat
Nagy ambícióval és lelkesedéssel vágtunk bele a munkába. Az első hét a különböző felmérések jegyében telt annak érdekében, hogy kiderüljön, ki milyen állapotban tért vissza. Emellett rengeteg kondicionáló munka szerepelt a programban, amelyre természetesen szükség van, hiszen egész évben komoly terhelés vár ránk, muszáj ilyenkor helyretenni az alap állóképességeinket.
A második hetet – távol a családtól – a szlovéniai Roglán töltöttük, ahol csak a munkára koncentráltunk. Az edzőtáborban korán reggel éhgyomorra nagymennyiségű futómunkát végeztünk, majd reggeli és kétórás súlyzózás következett, délután pedig a labdás, taktikai edzéseké volt a főszerep. Csaknem minden nap így zajlott, de közben azért a pihenésre is jutott némi idő. Összességében kijelenthető, hogy ez volt az egész felkészülés legkeményebb hete, de jelentem: túléltük!
Győzelem Ehingenben
A következő hetet itthon kezdtük, amikor is már több labdás gyakorlás szerepelt a programunkban. Erre szükség is volt, hiszen közeledett a németországi Sparkassen-kupa, nekünk pedig össze kellett szokni az új játékosokkal. Nekik is meg kell tanulni azokat az elemeket, amelyeket tavaly kezdtünk el elsajátítani Carlosszal. Nagyon hasznosak éreztem a tréningeket, ráadásul már a Németországban nyújtott játékunkon is érezni lehetett ennek gyümölcsét.
Mint mindig, most is nagyon erős mezőny gyűlt össze Ehingenben, ahol már tizenhetedik alkalommal jártunk, s most játszottunk nyolcadszor döntőt. Korábban mindig megbotlottuk a siker küszöbén, de most eljött a várva várt pillanat, hazahoztuk a viadal serlegét. Ennek ellenére a hátunk mögött hagyott megterhelő munka rányomta bélyegét a teljesítményünkre. Mindenkinek hullámzó volt a játéka, akadtak jobb és kevésbé jó periódusaink. Igaz, a felkészülés ezen fázisában ez természetes. Nem szabad tehát hátradőlni, védekezésben, támadásban és nekünk, kapusoknak is tovább kell fejlődni.
Jó úton haladunk
A felkészülés ezen szakaszában szükségünk van a meccsekre, hiszen ezeken tud a leginkább összekovácsolódni az együttes. Ennek megfelelően a hétvégén ismét útra kelünk, ezúttal Párizsban szerepelünk egy újabb rangos viadalon. Úgy vélem, hogy nagyon jó úton haladunk és a francia fővárosban is megpróbáljuk a lehető legjobb formánkat hozni.
Remek srácok érkeztek hozzánk, segíti a beilleszkedésüket, hogy a nemzetközi porondról már ismertük egymást. Jó úton haladunk, hogy eggyé kovácsolódjunk velük. Remélem, hogy a szeptemberi BL-rajtra mindannyian elérjük azt, amit Carlos vár tőlünk.
Kalandpark, vitorlázás, Cell-kupa
Az edzések mellett a pályán kívül is tartalmas programokon vettünk részt. A kislődi kalandparkban remek délutánt töltöttünk együtt, amely félig kikapcsolódásként, félig pedig edzésként szolgált. Két csapatot alkotva kellett ügyességi gyakorlatokat végrehajtani, s egymás ellen vetélkedni. Cseppet sem volt könnyű, de nagyon jól éreztük magunkat.
E hét szerdán pedig csak mi, játékosok mentünk le Füredre, ahol egy finom ebéd után két vitorlással kimentünk a Balaton közepére, s ott múlattuk kellemesen az időt.
Múlt héten pedig részt vettem a 17. Cell-kupa hivatalos megnyitóján, s amikor időm engedte, a meccsekre is kilátogatottam. Sőt, voltak olyan találkozók is, amikor edzőként is be tudtam segíteni az Éles Kézilabda Iskolának. Hatalmas öröm számomra, hogy Gergő fiamék a 2003-as korosztálynak kiírt versenyt megnyerték. Sőt, az eggyel idősebbek között is elindultak, ahol tizedikként zártak a nagyon erős nemzetközi mezőnyben.
Fazekas Nándor
