Bruschino úr
Két Petőfi Színház, a Soproni és a Veszprémi összefogásából született Rossini vígoperájának, a Bruschino úrnak a legújabb feldolgozása. Toronykőy Attila rendező ötletének nyomán a vígopera története rendhagyó módon a 19. század eleje helyett a régmúltba, egyenesen a jégkorszakba helyeződött át. Az operajátszásnak általában két lehetséges variációja van: vagy abban a korban játszódik a történet, amelyikben íródott, vagy modernizálják a darabot, és kortárs környezetbe helyezik. Én valami mást akartam. Rossini vígoperájának egyik központi eleme az, hogy a címszereplőnek, Bruschino úrnak folyamatosan melege van, ezért olyan környezetet akartam teremteni, ahol ez az állandó hőség még viccesebben, hangsúlyosabban kijön, így esett a választásom a jégkorszakra – indokolta a rendező a nem mindennapi megoldás okát.
Sáfár Orsolya, Kóbor Tamás, Baranyi Péter, Kiss András
Toronykőy Attila szerint a vígoperák egyébként is jó terepet szolgáltatnak a kontrasztokban való gondolkodáshoz, hiszen a szöveg eleve sugallja a humort, így a látvány megtervezésénél ő is ezt tartotta szem előtt.
Cseh Antal, Bruschino megformálója elmondta, őt az első pillanatban megragadta az alapkoncepció, hiszen olyan különlegességről van szó, amiről még nem hogy Magyarországon, de talán sehol a világon nem hallhattunk. Manapság már mindenféle elképzelés lehetséges, a kortárstól a westernig, de azt hiszem, ez olyasvalami, ami egészen egyedülálló - fogalmazott.
Cseh Antal
Sáfár Orsolya, aki az előadásban Sofiát, a fiatal szerelmest alakítja, a darab humoros voltát emelte ki. Egy ilyen vígopera, mint ez, azzal a plusz fricskával, hogy a jégkorszakban játszódik, megköveteli, hogy mindenki laza és felszabadult lehessen a színpadon, mereven, kötötten nem lehetne eljátszani a darabot - nyilatkozta.
Toronykőy Attila hozzátette, a stábbal együtt egy igazi örömszínházat szerettek volna létrehozni: „Nagyon sokat nevettünk egymáson a próbák alatt is, sokszor pedig az után is beéltünk még valahova és ott folytattuk a beszélgetéseket, úgyhogy végül egy nagyon vidám próbafolyamat részesei lehettünk, ami reméljük, majd az előadásban is visszaköszön.”
Sáfár Orsolya, Kóbor Tamás
A darab további szerepeiben Kiss András, Savanyu Gergely, Kóbor Tamás, Pataki Bence, Baranyi Péter, Vághelyi Gábor és Baross Loretta látható. Vezényel Oberfrank Péter Liszt Ferenc-díjas karmester.
Csillagok szárnyán
Demcsák Ottó Harangozó díjas koreográfusnak, a soproni teátrum tánctagozat vezetőjének kedvenc mondása szerint ha egy pici kis szeretetet belopsz az életedbe, a csillagok is fényesebbek ragyognak. A Csillagok szárnyán című táncfantázia némiképp ezt a gondolatot szeretné szimbolizálni, bemutatva, hogy milyen szoros összefüggés lehet a mindennapi életünk és az univerzum, a csillagok között.
- Ez a mű valójában az aranykorról szól, arról az elveszett paradicsomról, amiről Hamvas Béla, Várkonyi Nándor és Weöres Sándor is nagyon szépen ír: hogy egymásra vagyunk utalva, szeretnünk kell egymást, hogy bár mi a teremtett világ csak apró részei vagyunk, mégis felelősek vagyunk a csillagoknak. Hiszem, hogy ma, amikor sorsdöntő kérdésekkel kell szembenéznünk, a művészet képes felemelni a lelket és sarkallni arra, hogy jobban szembenézzünk önmagunkkal, a természettel, egymással, az állatokkal, a növényekkel, hogy harmóniában tudjunk élni a teremtett környezetünkkel, az univerzummal – mondta el a darab kapcsán a rendező.
A soproni teátrum tánctagozatának táncosai
Az előadás ezt a spirituálisabb életszemléletet több különleges elemmel is megpróbálja átadni. Igazi táncfúzióra számíthat a néző – a soproni tánctagozat táncosainak stílusához igazodva a klasszikus balett és a kortárs elemek mellett a darab felhasználja az utcai táncokat is, valamint a Pole dance, azaz rúdtánc is helyet kapott a palettán. Pálmaffy Barbara, rúdtánc világbajnok, az Experidance korábbi táncosa alakítja a produkcióban a papnő szerepét, aki fontos összeköttetést jelent ég és föld között.
Pálmaffy Barbara
- Maga a rúdtánc elnevezés nem felel meg teljes mértékben a valóságnak, mert ennek a táncnak művészi értéke van, találóbb lenne ezért talán rúdakrobatikának vagy rúdsportnak hívni. Balettintézetet végeztem, sokáig táncoltam együttesben is, majd GYED alatt találkoztam először a rúd tánccal. Az első órára puszta kíváncsiságból mentem el és végül ott ragadtam, azóta sportszerűen űzöm, most pedig visszatértem a gyökerekhez, a színházhoz. A darabban én alakítom a papnőt, aki megteremti a kapcsolatot ég és föld között, ennek a látványához ad hozzá a Pole dance is. A megkereséstől kezdve hatalmas nagy boldogságot jelentett nekem ez a szerep, hogy együtt dolgozhatok Demcsák Ottóval – színpadról már ismertem őt, de közös munkánk még nem volt. Ugyanakkor kihívás is megformálni ezt a papnőt, elsősorban azért, mert egy megfoghatatlan lényről van szó, akiről el kellett gondolkodnom, hogy egy szeretetteli karakter vagy sem. Persze maga a pole dance is nagy koncentrációt igényel. Azt tudni kell, hogy a rúd megfelelő hőmérséklete 22-23 °C, így előadás előtt fel szoktuk melegíteni, de a negyvenedik percre már jócskán kihűl, tehát elég kemény öt-hat méter magasban sokáig kitartani egy pózt.
A soproni teátrum tánctagozatának táncosai
A változatos táncstílusok mellett a darab látványvilága is igen egyedire sikerült. Demcsák Ottó soproni csillagászok és Szilárdi Csaba segítségével választotta ki mintegy 300 fotó közül azoknak a csillagoknak a képét, amelyek az előadás alatt is láthatóak lesznek. Ehhez a hangulathoz tesz még hozzá a zenei világ, amely olyan előadókat vonultat fel, mint a finn vonósnégyes Apocalyptica, Lisa Gerrard vagy éppen Dante Bucci.
