Először 2006-ban volt látható Veszprémben Berényi Gábor rendezésében, Meszléry Judit és Palásthy Bea szereplésével a Drága Gizám! Most, hét év elteltével újra műsorára tűzi a színház a művet. A rendező, a színészek ugyanazok maradtak, de a koncepció némileg változott.
– Nekem nem ez az első találkozásom a színjátékkal, több fázisban vezetett az út idáig, első ízben még 1971-ben, a Szolnoki Szigligeti Színházban rendezte meg a Macskajátékot Székely Gábor barátom, ahol az első feleségem, Hegedüs Ágnes játszotta Orbánnét. Én ’85-ben vittem színpadra Budapesten a Játékszínben a kisregényt, hatalmas siker lett, de azt hittem, ennyi volt. Évekkel később Örkény özvegye, Radnóti Zsuzsa engedélyével kezdtem el dolgozni egy kétszemélyes változaton, ekkor került először színre a Drága Gizám! 2006-ban Veszprémben is bemutattuk a darabot Meszléry Judittal és Palásthy Beával, most pedig Oberfrank Pál kérésére újra itt vagyok, amit cseppet sem bánok, mert annyi síkja van ennek a darabnak, hogy akár ötven év múlva is újra elővehetnénk, és akkor is hatna. Semmiképpen sem a korábbi előadás másolatáról beszélhetünk a 2013-as verziónál; augusztusban leültünk, és egy új vonalon indultunk el, ami végül egy sokkal gazdagabb előadást eredményezett. Tapasztaltabbak, bölcsebbek lettünk, és ez a tudás mind beépült a darabba – mondta el Berényi Géza Érdemes művész és Jászai-díjas rendező.
A korábbi és a felújított változat között a legnagyobb különbség talán a szereplők szintjén mérhető. Palásthy Bea ezúttal három szerepben is látható: Egérke, Orbánné lakótársa mellett Gizát, a külföldön élő nővért és Orbánné lányát is ő alakítja. Berényi Gábor szerint öröm nézni, ahogy a színésznő egyik percről a másikra képes átlényegülni és egy teljesen másik karaktert megformálni. Palásthy Bea úgy gondolja, a titok nem abban rejlik, hogy eltérő hajviselettel vagy hanghordozással minél inkább el kéne fedni, hogy egy színész jelenít meg három különböző figurát, éppen ellenkezőleg. Amint az ember megérzi a karakter mélységeit, felesleges eltüntetni, hogy mindet egy színésznő játssza – magyarázta a Déryné- és Domján Edit-díjas színésznő.
Meszléry Judit, özvegy Orbánné megformálója a változtatások kapcsán Orbánné életigenlését, életörömét emelte ki. Van ebben a darabban valami boldogságbomba, még a legtragikusabb részekben is. Nagyon fontosnak érzem Orbánné élni vágyását és tudását, azt az örök optimizmust, amit ő megtestesít. Ezáltal bennem is sokkal inkább egy mondattá érett össze az egész előadás, úgy, ahogy Örkény is állította, miszerint ezt a darabot úgy kell eljátszani, mintha az egész egy mondat lenne – ecsetelte.
– Annak ellenére, hogy bőséges szöveget kellett megtanulnom, borzasztó boldogan vettem észre már augusztus elején, hogy kezd visszatérni minden a hét évvel ezelőtti bemutatóról. Aztán pedig arra is rájöttem, hogy én ezt a szöveget nagyon pontosan akarom mondani, mert csodálatos szövegről van szó, amiben már egy aprócska szóváltoztatás is hangsúlyos, és hogy tényleg egy mondatként kell elmondani. Nagyon keményen dolgoztunk ezen Beával és a súgóval együtt már akkor, amikor még Berényi Gábor nem volt itt. Öt napon keresztül minden nap leültünk és kétszer átgyúrtuk a szöveget. Meg kellett találnom azokat a pontokat, ahol már egy másik gondolatot kell elindítanom, ami aztán lehet, csak másfél oldallal később érik be, de ahhoz, hogy beérhessen, szükséges, hogy tisztában legyek ezekkel az elsőre talán lényegtelennek tűnő gócpontokkal.
A színésznő szerepe kapcsán hozzátette, hét év elteltével a figurát is másabban látja: - Nem mondom azt, hogy 2006-ban tragikusabb volt az előadás, most mégis úgy érzem, sokkal inkább átjön a darabban Orbánné „elmebaja”, az, hogy ő fura dolgokat tesz és neki mégis ez a természetes, ugyanakkor képes kiröhögni önmagát, tehát ez a feldobottság, groteszkség sokkal erősebben jelen van. Berényi Gáborral az első megbeszélések idején leültünk, és azt mondta, ha már egyszer én játszom ezt a karaktert és bennem az életben is ott van ez a groteszk humor, az önirónia, miért ne lehetne ilyen Orbánné is? És aztán ez a szemlélet szépen belopta magát a darabba is.
Meszléry Judit elárulta, mindezek ellenére nem volt könnyebb most megformálnia a karaktert, mint az első alkalommal. „Azt szoktam mondani, hogy én örök gyerek maradok, de a fizikumomban már én is megérzem az elmúlt hét évet, kiváltképp, hogy iszonyatos tempóban dolgoztunk és ez a darab elementáris erőt követel meg. De nagyon közel áll hozzám ez a karakter. Orbánné számomra az élet feltétlen szeretetét, az őszinteséget üzeni, azt, hogy semmitől nem kell félni, mindenbe bele kell vágni és nem szabad megalkuvónak lenni még a legkisebb dolgokban sem. Lélekben nem szabad komfortra törekedni, örök lázadónak kell lenni.”
A darabban felvételről énekel Závodszky Zoltán. A díszletet és jelmezt É. Kiss Piroska és Tordai Hajnal tervezte, súgó Horváth Katalin, rendezőasszisztens és ügyelő Péti Krisztina.
