A Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény és az Érseki és Főkáptalani Levéltár szervezésében létrejött erdélyi előadássorozat utolsó állomása, az "...az magyar nemzetet elhíresítette vala..." című előadás Bethlen Gábor történelmi szerepére és a róla alkotott kép változásaira fókuszált a fejedelemmé avatás kapcsán.
Bethlen Gábort (1580-1629) 1613. október 23-án választotta fejedelemmé a kolozsvári országgyűlés, uralkodásával az Erdélyi Fejedelemség legdicsőségesebb korszakát könyvelhette el. Fogadtatása azonban nem minden esetben volt pozitív, karizmájával és tetteivel viszont olykor képes volt ellenzőit is részben vagy egészben megnyerni – ahogy arra Oborni Teréz rávilágított előadásában.
Oborni Teréz
A fejedelem uralkodásának első korszakában, 1613-19 között hatalmának megteremtésére illetve megszilárdítására helyezte a hangsúlyt. Nagy ellenzékkel bírt trónra lépésekor, elsősorban a szászokkal voltak összeütközései, el kellett fednie a korábbi uralkodó, Báthory Gábor jogtalanságait, de a székelyek és a magyarok rokonszenvét és támogatását is el kellett nyernie.
A bécsi udvar sem könnyítette meg helyzetét, II. Mátyás király egyenesen hadjáratot szándékozott indítani ellene, azonban ez sem neki, sem a szintén Erdély megtámadására törekvő Melchior Khesl bécsi püspöknek nem sikerült. Bethlen végül Thurzó György nádor segítségével tudott kapcsolatba lépni II. Mátyással, tulajdonképpen az ő közvetítő szerepének köszönhető, hogy létrejött 1615-ben a nagyszombati szerződés. A szerződés rögzítette Erdély közjogi helyzetét: a magyar király elismerte Bethlent fejedelemnek, Bethlen pedig azt, hogy Erdély a magyar koronának alávetett.
– Bethlen ambiciózusságát, ugyanakkor önmagát mérséklő jellemét – ahogy arra Kemény János is utalt – mutatja a harminc éves háborúban betöltött szerepe is. Bethlen 1619 augusztusában indított sikeres hadjáratot II. Ferdinánd ellen, amit egy év múlva, 1620. augusztus 25-én Besztercebányán magyar királlyá választása követett. Bethlen azonban egyéni karriervállalását félretéve soha nem koronáztatta meg magát, mert nem akarta, hogy ezzel a későbbiekben veszélyeztesse Erdély helyzetét. Lemondott a királyi címről, 1622-ben Nikolsburgban békét kötött, cserébe viszont hét vármegyét Erdélyhez csatolt – mondta el Oborni Teréz.
Bethlen nagyságát mutatja az is, ahogy ellenzőivel képes volt konszenzusra jutni. Pázmány Péter és közte köztudottan komoly vallási és politikai ellentétek feszültek közöttük, Pázmány azonban egyszer mégis felülemelkedett ezen annak érdekében, hogy a két magyar ország egymást erősítve tudja megtartani pozícióját Közép-Európában.
Bethlen Gábor nemcsak a politikában ért el sikereket, uralkodása alatt Erdély igazi európai fejedelmi udvarrá vált. Szigorú vezető volt, keményen adóztatott, de rendkívüli gazdagodást is ért el az országban. Erdély ezekben az időkben igazi befogadó ország volt: számos kulturális hatás érte a fejedelemséget, többek között itáliai, bécsi és konstantinápolyi hatások, ekkor vette kezdetét az erdélyi „virágos reneszánsz”. Nagy gondot fordított az építészetre, de udvarában megfordultak táncmesterek is, európai stílusú alkotások tömege – nagyméretű csomózott szőnyegek, díszruhák, hímzésminták, nyeregtakarók – maradt fenn.
Mindezek az emlékek a Magyar Nemzeti Múzeum Bethlen 1613 című kiállításában is megtekinthetők, ahogy arra az előadás végén Oborni Teréz felhívta a figyelmet.
