Pjotr Karazin, más néven, Lószúnyog a börtönben ül. Utolsó esélyként leírhatja, hány embert árult el több mint egy évtizeden keresztül a cári titkos rendőrségnek, kiket száműztek és kik kerültek börtönbe miatta. Nem akar írni, hiszen úgy gondolja, mindenképpen kivégzik. Ám az emlékek és a múlt önvizsgálatra kényszeríti. Vajon miért nem tudott a lelke felülkerekedni az árulásain? Miért érezte úgy, hogy miközben egész élete a küzdelemre való felkészülésről szólt, nem tudott önmagára figyelni? Az emberben rejlő jót hogyan győzheti le a rossz, s miért követ el becstelenségeket? Mi történik, ha az embert gyötri a lelkiismeret? Felmentés vagy bűnhődés? Miért van az, hogy az aljas dolgok elkövetése ellenére mégsem undorodik önmagától? Ajándékul kaptuk az életet, vagy az élet rendelkezik korlátlanul az emberrel? Mi segítheti a helyes látást? Így keresi a válaszokat a főhős lelkének és testének börtönében.