Előző alkalommal a Pick elleni csúcsrangadót megelőzően jelentkeztem. Akkor is megfogalmaztam, hogy Európában egyetlen csapat sem mehet biztosra Szegeden. Tudtuk, hogy remek alakulat formálódik a Tisza-parton, s azt is, hogy a sikertelen BL-selejtező után egyetlen igazán fontos találkozó várt rájuk idén, mégpedig a Veszprém elleni ütközet. Ennek megfelelően állt a találkozóhoz mindkét fél…
Úgy vélem, rangadóhoz méltó mérkőzést láthattak az érdeklődők, mindkét oldalon kemény védekezéssel, kevés góllal. A játékvezetőknek is nehéz dolga lehetett, hiszen sok szabálytanság történt. Ami a csapatomat illeti: a védelmünk viszonylag jól összeállt, támadásban azonban akadozott a gépezet. Az első játékrész második felétől nem tudtuk kihasználni a helyzeteket. Nagyon kevés gólt dobtunk, amihez nem szoktunk hozzá, hiszen idén támadásban is hatékonyak voltunk. A félidő végén kapott hat gól nagyon soknak bizonyult. A szünet után pedig végig futhattunk az eredmény után, amely rengeteg energiát kivett belőlünk. Igaz, az utolsó tíz percben így is volt esélyünk a fordításra, de ekkor ismét akadtak problémáink a koncentrációval, amit a szegediek kihasználtak, így kikaptunk.
Sajnos megint benne volt a pakliban egy nagyobb arányú vereség is, így akár még azt is mondhatom, hogy a különbség ránk nézve kedvező. Annak tükrében pláne, hogy két mérkőzés dönt az alapszakasz-elsőségről. Igaz, többet már nem hibázhatunk. Természetesen egyáltalán nem voltunk elégedettek a játék egyetlen elemével se, de tovább kellett lépni.
Válogatott hét következett, csapatunk nagy része a nemzeti együttesével készült, így nem is volt lehetőségünk mélyebben elemezni a fiaskó okait. Kevesen maradtunk itthon, de mindenkin látszott, hogy megviselte az eredmény. A következő héten tudtuk csak kielemezni a hibákat, s igyekeztünk a következő három fontos bajnokira koncentrálni.
A Csurgó ellen nagyon motiváltan kézilabdázott a társaság, az elsőtől az utolsó percig kiválóan összpontosított mindenki, s nagyon jól ment a játék. Ugyanez a Tatabánya elleni meccsről már nem mondható el, hiszen ekkor ismét akadozott a támadójátékunk. A játék képe alapján túlzónak tűnik a kilencgólos sikerünk. Mindez talán annak tudható be, hogy a válogatott program sokat kivett a fiúkból. Igaz, a hibákat nagy akarással tudtuk kompenzálni, s a két pont sorsa egyáltalán nem forgott veszélyben.
Gyöngyösön is nehéz meccset vívtunk. Rosszul kezdtünk, rengeteg ziccert kihagytunk ki, s csak a félidőre tudtunk kisebb előnyt kiharcolni. A második félidőben aztán összeszedtük magunkat, s tíz gólt közé tettünk, de ezúttal sem lehettünk elégedettek a támadójátékunkkal.
Ezen a héten – éppen ezért – rengeteg gyakoroljuk a támadásokat, de a kellő frissesség érdekében egy picivel több pihenőt is kaptunk. A hét végén ugyanis már ismét a Bajnokok Ligájában szerepelünk, méghozzá a Celje otthonában. A szlovén együttesből meghatározó játékosok távoztak a nyáron, de így is egy fiatal, erős ellenfél vár ránk. A legnagyobb erényük a labdaszerzések utáni gyors indulás. Ezt kell megakadályoznunk, hiszen felállt fal ellen már nehezebben tudnak játszani. Szeretnénk a sorozatott ott folytatni, ahol abbahagytuk. Három hétvégén három BL-meccs vár ránk sorozatban, nagyon fontos számunkra hogy továbbra is hibátlanul vezessük a csoportot.
Külön ki kell emelnem a szurkolóinkat, akik Zágrábban is szinte hazai pályát varázsoltak nekünk. Fantasztikus érzés volt. Hatalmas öröm számunkra, hogy ezúttal is rengetegen elkísérnek minket, ami gyakorlatilag példátlan ebben a sportágban.
Fazekas Nándor