„Igen nagy híve vagyok a jóféle töltött káposztáknak. A többes szám már csak azért is indokolt, mert vagy hatfélével találkoztam eddig, s mindnek megvolt a bája és az íze, ami a legfejedelmibb étkeink közé emelte!” Ezt írtam valamikor réges-régen a Blogter kezdeteikor (meg a Veszprém Indexen, még előbb a Presszó című lapban, ahova készült az írás), pontosabban 2006-01-26 15:25:57 (ekkor nyomtam meg a publikál gombot), amolyan összefoglaló receptként. No a nagy ünnepi készülődésben elkészítettem az ideit is, és mivel most kivételesen nem felejtettem el közben fényképezgetni, úgy gondolom, megérdemel a téma még egy összefoglalót.
A bevásárláskor dől el minden. Az össznépi húsfelvásárlási láz oly méretekben csappantja meg a kínálatot, hogy az már az elkeseredés határáig sodorja a keresletet… Elképesztő türelmemnek, sorban állásnak és éleslátásomnak köszönhetően sikerült vennem 2 kg gyönyörű lapockát (felét darálva), 1 kg házilag füstölt húsos kolozsvári szalonnát, 1,5 kg házi savanyú káposztát, egy 3 kg-os savanyított káposztafejet és egy csomó friss kaprot. Ez van – ezzel kell beérni…
3 közepes fej vöröshagymát apróra vágtam, és megpároltam 3 diónyi mangalicazsíron. Az UpdateNorbiknak üzenem: az olaj nem jó ide, most nem diétázunk, hanem töltött káposztát főzünk! Amikor már üveges lett, levettem a tűzről, hozzákevertem 4 kicsi gerezd apróra vagdalt fokhagymát, és megborsoztam. Durvára őrölt tarkaborsot használok (Csókolom a kezit Horváth Rozi néninek!), beleszerettem. Már a borsba. Hagyjuk kihűlni.
Most gyün a neheze. Összevagdaljuk a lapockát… Előbb csíkokra, majd egészen apróra… Felhívom arra a figyelmet, hogy ez a kép makró… A deszkán látható csomó egy centis, és ezeket a vagdalmányokat még tovább feleztem, csak a fotózások közötti magas kézmosások száma miatt nem mindig azt a momentumot fényképeztem le, amit kellett volna… Ebben az esetben telefonom volt, és ha már kezet mostam, lőttem egy képet. De visszatérve erre a hagyományos, ámde igen macerás momentumra, éles késsel is csak akkor végzel, ha már fáj mindkét kezed, és szerencsésnek és magas szaktudásúnak számíthatsz, ha megmarad mind a tíz ujjad.
No, ehhez a vagdalmányhoz hozzáadjuk az apróra vagdalt szalonnát (itt már ordítasz a fájdalomtól, ezért ajánlott az alkohollal való folyamatos érzéstelenítés, kézenfekvő volt, hogy a főzéshez előkészített Olaszrizlinget használjam ehhez, már a folyamatos minőség-ellenőrzés okán is) és a már kihűlt hagymát – a zsírjával együtt.
Ráütünk két tojást, kicsit sózzuk (mert a szalonna nagymértékben veszi le vállunkról eme terhet), meghintjük két evőkanál jóféle édesnemes pirospaprikával, hozzáadunk 15 dkg barnarizst (volt itthon gerslim is, de régi volt, ki is dobtam), ráöntünk 2 dl vizet, oszt összegyúrjuk. Jól.
Érezni fogjuk a kezünkkel, ha készen van. Pihentetjük.
A káposztafejet szétkapjuk, egy nagy levelet lerakunk a cserépedényünk aljára, egy másikat félreteszünk, a többi nagyot felezzük, ereit kivágjuk. Teszünk egy két centis réteg savanyú káposztát a levélre, meghintjük egy kis őrölt köménnyel, frissen vágott kaporral és borsikafűvel. (Borsikafüvem terem az ablakban, akinek nem, az használjon szárítottat.) Markolunk a húsból, gombócot formálunk belőle, és feltekerjük a levélbe.
A képen látható „tekervény” mondható több-kevesebb elfogultsággal tökéletesnek. Rakunk egy réteget. A réseket kitöltjük savanyú káposztával, teszünk belőle még egy réteget, azt is fűszerezzük.
Megint jönnek a „tekervények”… Majd megint a káposzta és a fűszerezés.
Amikor ezzel megvagyunk, letakarjuk az egészet egy nagy levéllel.
Ami ezután következik, az már ízlés dolga: felönthetjük vízzel, borral, káposztalével. Ez természetesen attól is függ, mennyire volt az savanyú. Én ebben az esetben 2 dl víz és 3 dl száraz borra szavaztam, mivel nem volt nagyon leve a káposztának, viszont elég savanyú volt. Számításom amúgy utólag jónak bizonyult.
Úgy szoktam időzíteni, hogy mindezzel éjfél környékén végezzek. Ilyenkor begyújtom a gázsütőt, a legkisebb lángra állítom, betolom a fedővel lefedett cserépedényt, és lefekszem aludni. Reggel tízkor ébredtem, lekapcsoltam a gázt, elmentem cigiért, és amikor hazaértem, megkóstoltam – természetesen tejföllel bőven meglocsolva –, és mondhatom: fenséges!!!
No, már mostan képzeljétek el, hogy képes leszek ezt a cserépedényt holnap is betenni a sütőbe (legkisebb láng) 3 órára, majd hagyom kihűlni. És ezt holnapután is megismétlem ahhoz, hogy holnapután után, amikor megesszük, legyen az igazi…
