1914 nyarán, amikor eldördültek a fegyverek, minden háborúban résztvevő ország társadalmát áthatotta a háborús lelkesedés, a kockázatvállalás bátorsága. Egy hónappal Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége, Zsófia főhercegnő meggyilkolása után, az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának és ezt követően elindult a hadüzenetek áradata. A nyár vége már a háborúról szólt. A három millió magyar katona közül, közel ötszázezer vesztette életét a harctéren, egy millió sebesült meg és további nyolcszázezer került fogságba. Az első világháborúban a Piarista Gimnázium és a Várban található számos épület a katonai kórház helyszínéül szolgált.
Zentai László ezredes, helyőrség-parancsnok ünnepi beszédében elmondta, hogy az első világháború a legváratlanabb, legellentmondásosabb és legpusztítóbb volt valamennyi háború közül, ami teljesen átrajzolta Európa térképét. A polgári lakosság teljes mértékben alárendelődött a háborús célok elérésében. A hadifoglyok közt volt Zentai László dédapja és nagyapja is. Mindketten egyszerű parasztemberek voltak, akik együtt vonultak be és szolgáltak. Mind ketten visszatértek a háborúból, de számos esetben a hozzátartozók hiába várták haza családjuk férfitagjait. Az első világháború kitörésének századik évfordulóján azokra az egyszerű emberekre és katonákra emlékezünk, akik meggyőződésükből vagy kötelességből vállalták a harcok megpróbáltatásait, fizikai és lelki fájdalmait.
Zentai László
A megemlékezés végén az első világháború piarista áldozatainak emléktábláját Porga Gyula, Veszprém város polgármester, Zentai László ezredes, helyőrség-parancsnok és Katona József alezredes koszorúzta meg.
