Dr. Navracsics Tibor, külgazdasági és külügyminiszter emlékbeszédében elmondta, hogy száz évvel ezelőtt Európa és a világ elindult egy olyan úton, ahonnan már nincsen többé visszaút, ahol közel húsz millió halálos áldozat szegélyezi az utat, ahol romba dőltek remények és romba dőlt az optimizmus. Az emberiség saját magába vetett hite is megrendült és a megváltás iránti igény minden addiginál erősebben élt az emberekben. Az emberiség történetében először terjedt ki háború az egész világra, ahol "iparszerűen gyilkoltuk egymást". Az adatok szerint a világ összes frontján több mint tízmillió katona és körülbelül tizenkét millió civil esett áldozatul. Köztük hatszázezer magyar katona. Szerencsére elenyésző volt a hazai civil áldozatok száma, hiszen honvédeink megvédtek minket attól, hogy hazánk területén egy orosz és egy román betörést leszámítva frontvonal legyen.
dr. Navracsics Tibor
A külgazdasági és külügyminiszter szerint az első világháború olyan pusztítást hozott Európára, amelyet máig nem tudott kiheverni. Még azok a nemzetek is, amelyek akarták a háborút, abban hittek, hogy az majd megoldja a problémákat. A hadviselő felek között, mi magyarok voltunk azok a, akik nem akartak háborúzni, mi voltunk azok, akik ráéreztünk arra, hogy ez a háború az általunk ismert Közép-Európa végét jelenti. A békés együttműködést felváltotta a nemzetiségi bizalmatlanság, a gyűlölet, a jogok megtagadása, a területi kicsinyesség és az egymás ellen való uszítás. Nekünk magyaroknak az első világháborúból egy olyan békerendszer jutott, amely ál nemzeti államokat hozott létre. Ma száz évvel később, tanulva a hibákból próbáljuk feléleszteni Közép-Európát. Próbáljuk meggyőzni egymást arról, hogy a nemzetiségi gyűlölködésnek nincsen jövője. Száz év története, száz év tragédiája nehezedik ránk. Az első világháború után a magyarság felfedezhette magában az újrakezdés méltóságát, hiszen ilyen mélyről még nemzet nem kezdett. Mindezek után az ország a két világháború közt nemcsak politikailag stabilizálódott, de gazdaságilag is ismét emelkedő pályára állt, hogy aztán a második világháború tönkretegyen ismét mindent.Száz éve indultunk el azon az úton, amelyről visszafordulni már nem tudunk, így meg kell találnunk azt az utat, ami előre visz bennünket, amely lehetővé teszi, hogy meghaladjuk a két világháború pokoli örökségét .
Az ünnepség végén a résztvevők megkoszorúzták a háborúban elesett hősöknek állított emlékművet.
