Igazi „műhelymunka” zajlik Magyarország
legsikeresebb kézilabdacsapatának utánpótlásközpontjában, Alsóörsön. Lipták
Gyula az atlétikai alapokat igyekszik átadni a nebulóknak, Hidasi Ferenc pedig
a kézilabdázás fortélyait oktatja.
A célunk az, hogy sportembereket
neveljünk. A kézilabda az első
természetesen, de nagyon nagy figyelmet fordítunk arra, hogy mentálisan,
emberségből is felkészítsük a diákokat. A tanulás kiemelt helyen áll nálunk. Büszkék
is vagyunk az eredményeinkre, a tavalyi nyolcadik osztály tanulmányi átlaga 4,6
volt, de a mostaniak között is vannak kitűnő tanulók Ez is bizonyítja, hogy össze lehet egyeztetni
a tanulást és a sportot. Növendékeinknek ez az életük, soha nem kell őket biztatni a munkára. Nagyon könnyű velük dolgozni, mert imádják a sportot –
büszkélkedik tanítványairól Hidasi Ferenc.
Tavaly szeptemberben indult az
első évfolyam, s már a klub első éve is sikeres volt. A ’93-as és ’95-ös
születésűek országos döntőbe jutottak, míg a ’94-esek országos bajnokságot nyertek
a legnagyobb rivális otthonában Szegeden.
A fiatal kézilabdások általában napi három edzéssel készülnek, melyek közül az első reggel hétkor kezdődik, ezen kívül egy testnevelésóra, ahol képességeket fejlesztünk, s van egy másfélórás délutáni edzés. Az ország minden területéről érkeztek gyereke Szentgotthárdtól Hajdúböszörményig, de határon túli növendékeink is vannak Sepsiszentgyörgyről és Szabadkáról.
– Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a magyar kézilabdának legyen utánpótlása. Nagy szükség van ilyen elkötelezett gyerekekre. Meg kell becsülni azokat a fiatalokat, akik szabadidejüket a sportra használják. Éles, Sótonyi, Gál és Zsigmond fiai is a klubnál játszanak. Ezek a gyerekek a pálya mellett nőttek fel, magukba szívták a kézilabda szeretetét. Nekünk nagyon sokat jelent ezen játékosok jó példája. Ha meghívjuk őket egy-egy edzésre, akkor szívesen segítenek nekünk. Nagyon sokat számít a szülői háttér, az utazásnál, étkezésnél a gyerek és szülők egymást segítik. Szeretném, hogy ha a legtehetségesebb ifjú játékosaink 3-4 év múlva szerepet kapnának a felnőtt csapatnál – fogalmazza meg vágyait Hidasi.
Zsigmond György osztja meg velünk fiai sportválasztásának szomorú apropóját. „Mindkét gyermekem úszott az egykori nagyszerű edző, Gyenge Zsigmond kezei alatt. Az egyik edzőtábor során azonban tragédia következett be: az edző szívinfarktust kapott, s meghalt. Ádám ezt sajnos látta, s ez olyan mély nyomokat hagyott benne, hogy már nem akarta folytatni az úszást. Ekkor kezdett kézilabdázni egykori csapattársam, Török Lajos kezei alatt, majd csatlakozott hozzá Ákos fiam is. A magam részéről sosem erőltettem nekik, hogy kézilabdázzanak. Úgy gondolom, hogy ha el szeretnének érni valamit, akkor azt maguknak köszönhessék. Mindez csak temérdek munkával lehetséges. Nagyon szívesen művelik ezt a sportot. Mindkettő nagyon jó tanuló, szorgalmasok és szeretnek edzésre járni. Én a megyei osztályból indulva fokozatosan jártam végig a szamárlétrát a válogatottig. Csak rajtuk múlik, hogy milyen karriert fognak befutni.” – mondja a láthatóan büszke édesapa.
Zsigmond Ádám még csak 14 esztendős, s már most olyan magas, mint édesapja. Roppant céltudatos fiatal benyomását kelti: szeretne minél jobb lenni, s az NB I-ben szerepelni. Büszke apja eredményeire, s örül neki, hogy edzőként is számíthat rá.
