Némedi Lajos ünnepi köszöntőjét követően az adventi hagyományokat bemutató műsorral kedveskedtek a dózsavárosi iskolások, óvodások, valamint civil szervezetek tagjai a nagyszámú közönség előtt.
A karácsonyi várokozás idejének első jeles eseménye András nap, innentől kezdődik az adventi négy hét. Andrást a nép házasságszerző szentnek tartotta. Szent Borbála ünnepe december 4-ére esik, legismertebb népi hagyománya a Borbála-ág vágása. A lányok ilyenkor cseresznye- vagy orgonaágat törnek, vízbe helyezik, a kizöldülése pedig azt jelenti, hogy hamarosan férjhez mennek. Jeles nap december 6-a is. A legendás Szent Miklósra, a jótevő püspökre emlékezünk, de mára az ajándékozás ünnepévé is vált.
A karácsonyi ünnepkör egyik legérdekesebb jeles napja a Luca nap. A XVI. századi Gergely-naptár életbe lépése előtt december 13-a volt az év legrövidebb napja, a téli napfordulónak, a világosság születésének kezdete. Luca napján számos szokás volt divatban, mint például a Luca-búza keltetése. A falusi asszonyok búzaszemeket kezdtek csíráztatni, melyek karácsonyra kizöldültek, amely az adventi remény beteljesülését jelképezte.
A legnevezetesebb népi szokás a lucaszékének faragása. Készítője Luca napjától kezdve mindennap faragott rajta egy kicsit, de csak karácsony estére készülhetett el, pontosabban az éjféli misére. Aki ráállt, az megláthatta a templomban a boszorkányokat.
Tamás napjához is társul jeles esemény. December 21-én, az ácsok és építészek védőszentjének napjának legendája szerint ő volt az, aki nem hitt mestere feltámadásában, ezért Krisztus megengedte neki, hogy megérintse sebeit, miközben azt mondta, “Hittél, mert láttál, Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” Innen származik a tamáskodik és a hitetlen Tamás kifejezések.
Végül elérkezik advent negyedik vasárnapja, valamennyi gyertya felgyullad. Az ünnepkör egyik legkedvesebb szokását elevenítették fel a Dózsa téren, a betlehemezést. Elhangzott, általában karácsony délutánján indultak útnak a fiatalok, mint pásztorok, három királyok, angyalok.
