Nagyon konkrét terveim nekem nincsenek, talán azt mondhatnám, hogy a folytonosság fenntartása. Azt várom és kérem is a Jóistentől, hogy a Veszprémi Főegyházmegyének a lelkipásztori ellátása maradjon meg legalább a mostani szinten. Már a 18. évemet töltöm itt Veszprémben, és ezalatt az egyházmegye lelkipásztori ellátása nem romlott, sőt néhány helyen ahol eddig nem volt káplán, most van. A következő évben úgy tűnik, hogy csak egy embert fogok szentelni, ami kicsit kevés, tekintve, hogy évente 2-3 fő esik ki halál vagy utazás miatt, vagy mert kilép. A várakozásom az, hogy a kispapjaink és a papok megmaradjanak és a templomaink ne dőljenek össze. 2015-ben Balatonakarattyán egy új templomot fogunk szentelni.
Idén össze kell hívnom az egyházmegyei papi szenátust, hogy a papi ellátás kérdését racionalizáljuk, itt gondolok arra, hogy az olyan plébániákon, ahol nincs pap, nem lehetne-e egyesíteni azzal, amelyiken van, leginkább azért, hogy ne kelljen kettős, vagy hármas adminisztrációt folytatni.
Folyamatban lévő dolog, amely idén valósulhat meg, hogy a pozsonyi Remény folyóirat főszerkesztője, dr. Herdics György elkérte tőlem az alapvető hittanjegyzeteimet, amelyeket még Szombathelyen írtam, lehet, hogy ezek egy kötetben megjelennek majd. Ez négy részből áll, az első, Miért hiszek Istenben? a második, Miért hiszek Jézus Krisztusban?, a harmadik Miért vagyok a katolikus egyház tagja?, és a negyedik pedig egy összehasonlítás a katolikus egyház és a nem katolikus egyházak, illetve a keresztény és nem keresztény egyházak között.
A magam számára annyit kérek, hogy a Jóisten adjon megfelelő egészséget, jókedvet és optimizmust a munkában.
Ezeken kívül különösebb terveim nincsenek, csak az, hogy a Jóisten kezében eszköz maradhassak.
