A kifejezetten vallásos tartalmú karácsony és böjti időszak közé ékelődik be ez a középkorra visszavezethető ünnep, melynek városi és falusi változata egyaránt kialakult – mondta el érdeklődésünkre Schleicher Vera muzeológus, néprajzkutató. A városokban nagy tömegeket megmozgató esemény társult a farsanghoz, hatalmas karneválok, melyek közül többet a mai napig megrendeznek, mint például a Velencében. A kisebb településeken a mulatságra és nagy evésekre ráépült az agrártársadalomhoz kapcsolódó termékenységi rítus, például tánc közben azért ugrálnak magasra, hogy minél nagyobbra nőjön a kendermag – avatott be az ünnephez kapcsolódó szokásokba a Laczkó Dezső Múzeum munkatársa.
Maszkos felvonulás Gyulafirátóton
A farsangi időszakon belül bármikor lehetett bált tartani, de többnyire az utolsó három napra koncentrálódtak ezek az események. “Ezt hívják a farsang farkának, ami a húshagyókeddel végződik és az előtte lévő hétfőt és vasárnapot foglalja magába” – ismertette a szakember. A nagy mulatság oka, hogy a böjt kezdete nagy váltást jelent, hiszen ilyenkor az élet minden területére kiterjedő önmegtartóztatás vette kezdetét. Egyébként az egész farsangi időszakot erős társasélet jellemezte, hiszen erre az időre estek a lakodalmak is.
A farsang és a hozzá kapcsolódó történések mára intézményesültek – vélekedett Schleicher Vera. A maszkos alakoskodás régi hagyományokra nyúlik vissza, azonban míg régen csupán néhány jelmez jellemezte a beöltözőket, mára végtelen tárházból válogatnak az ünneplők.
