Nem állítom, hogy zsúfolásig tömve volt a városszéli hiper, de az sem lenne igaz, ha azt írnám: kongott az ürességtől. A pénztáraknál hosszú sor volt. A pénztáraknál mindig hosszú sor van; ha megpróbálnánk a világegyetem törvényeit megváltoztatni, előbb tudnánk megállítani a Föld forgását, minthogy a megbízhatóan hosszú sorokat lerövidíthetnénk.
Várakozás közben azt azért észrevettem, hogy kétféle vásárlói kosár jelenik meg vasárnap délelőtt: vannak, akik telepakolják a kocsit, hétvégén intézik a nagybevásárlást, és vannak, akik csak egy-két dolgot vesznek. Mert mondjuk épp ebéd előtt veszik észre, hogy elfogyott a só.
A városiakat persze nem fogja földhöz vágni, ha vasárnap hirtelen be kell szerezni valamit. A többség ilyen helyzetben eddig is a legközelebbi nonstopba rohant le, nem caplatott ki egy liter étolajért a körgyűrűn lévő valamelyik kisebb-nagyobb multiba. Falun más világ van, ott a hetedik napon eddig sem volt élet, az ilyen konyhai vészhelyzetek esetén a városszéli üzletek jelentettek megoldást. Most majd keresgélhetjük a lakótelepeken eldugott boltocskákat.
Mikor végre sorra kerültem, megkérdeztem a pénztár mögött ülő fiatal lányt is, mit gondol. Nem örül, mondta. Diákként csak hétvégén tud dolgozni, hétköznap délelőttönként iskolában van, és minden délutánra is akad programja: sportol, zenél, érettségi felkészítőre és nyelvtanfolyamra jár.
Konzumapokalipszisre készül a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ), akik elbocsátásokra számítanak, és a vasárnapi pihenőnappal kapcsolatban népszavazási kezdeményezésen dolgoznak. Megkeresték a kereskedelmi cégeket is, a multik azonban elzárkóztak a témától, mondván: ők inkább kimaradnának a politikai adok-kapokból, van nekik elég bajuk anélkül is.
Délutánra aztán visszavonultam vidékre. Nincs is annál jobb az első igazán tavaszi hétvégén, mint dobhártyáig dugni a fülhallgatót (a kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze meg fül-orr-gégészét), hangerőt adni a Spotifynak, és a langyos tavaszi napsütésben tenni-venni a kertben. A lágyan lüktető jazz-traktusokba aztán a Family Frost jól ismert szignálja türemkedik be. Engem különösebben nem zavar az a fél perc, míg elhalad előttünk a sárga autó, de jövő héttől még ennyire sem fog (sem zavarni, sem elhaladni): úgy tűnik, a mozgóárusok sem húzhatják ki magukat a „zárvatörvény” alól.
„Nem kívánunk nyilatkozni; azt szeretnénk most, ha nem is léteznénk”
– „nyilatkozta” az Indexnek Félix Miklós, a Family Frost Kft. ügyvezető igazgatója.
A magam részéről én sem szeretnék állást foglalni a vitában, már csak azért sem, mert meglehetősen ritkán hozza úgy a sors, hogy vasárnap vásároljak. Csupán két rövid idézetet tennék egymás mellé a Wikipédiából, mindannyiunk okulására:
1: „Általánosan elfogadottá vált a vasárnap ünneplése Nagy Konstantin császár idejétől, amikor a 313. június 13-án kiadott Mediolanumi ediktum-ban munkaszüneti nappá nyilvánította a vasárnapot”
2: „A magyar vasárnap szó valószínűleg a vásárnap összetett szóból ered, jelentése a középkori vásárok megtartásával kapcsolatos.”
(Az illusztrációkat az MTI-nek és az Indexnek köszönhetem. A címlaptorta a Mackó Cukrászdában készült rendelésre, Nagy Lajos fotózta az MTI-nek.)
