A húsvéti szokásról Magyarországon már 17. századi írásos emlékek is fennmaradtak. 1736-ban Apor Péter Metamorphosis Transylvaniae…című művében ezt írta:„… úrfiak, alávaló, fő és nemes emberek húsvét másnapján az az vízben vetü hétfün járták a falut, erősen öntözték egymást az leányokat hányták az vízben …”
A mai nap folyamán azok a gyermekek és nemes emberek, akik szagos vízzel indultak locsolkodni, rövid versikék elmondása után várták az adományokat. A kisebbek valószínűleg a klasszikusnak mondható „Zöld erdőben jártam, kék ibolyát láttam” örökzölddel a tarsolyukban indultak útnak, a nagyobbak pedig ki tudja, hány féle pajzán verssel készültek.
Azok, akik még nem indultak el, vagy majd csak jövőre fognak locsolkodni, íme néhány tipp:
A rejtett termékelhelyezés:
„Zöld erdőben jártam, akácfára másztam,kiszakadt a LEVIS-em, kifigyelt a ...”
Az életmentő:
„Trágyadombon él a bögöly meglocsollak meg ne dögölj.”
Fontos a higiénia:
„Tele van a hajad kosszal, meglocsollak Domestos-szal.”
Döfni fog:
„Ól sarkában disznó röfög, meglocsollak, aztán döfök.”
Kisebbségi komplexusos:
„Van nekem egy kis locsolóm, kölni nincsen benne,
Ha én azt most elővenném, nagy röhögés lenne.
De én azt nem teszem, mert kezemben a kölni!
Locsolni jöttem, nem pedig tökölni!”
Nem fürdik:
„Én kis kertész legény vagyok, magam után szagot hagyok.”
A röntgenszemű:
„Szeged felől jön a gőzös, oda öntök, ahol szőrös.”
Kedvenc:
„Egy tök, két tök, nem tökölök - Öntök.”
A magvető:
„Az én kedves locsolómra, 2 tojás van festve, akit vele meglocsolok, elmehet az GYES-re.”
Az őszinte
„Én verset nem tudok, azt mondjanak a kicsik, és csak azért jöttem, hogy igyak egy kicsit.”
A tüntető
„Kossuth-téren jártam,
Nagy tömeget láttam.
Nem akart oszolni,
Szabad-e locsolni?”
A gyűjtésből látszik, hogy valószínűleg nem olyan nagy ördöngősség egy-egy verset, mondókát kitalálni. Ha Önnek is van mondókája, melyet elmondott, és szívesen publikálná, jegyezze le kommentben! Gyűjtjük!
