Előző cikkünkben megírtunk, miként válik valaki társfüggővé, most azt vizsgáljuk, hogyan ismerhető fel a betegség és mit tehetünk ellene.
Vizsgáljuk meg a társfüggő működésének jellemzőit alkoholista társ esetében!
A társfüggőség egy olyan folyamathoz, az addikcióhoz való alkalmazkodás szándékát jelenti, amelyhez nem lehet egészséges módon alkalmazkodni. Pedig a társak - klienseim elmondják - az alkalmazkodás igen sok módjával megpróbálkoznak. Akár hosszú évek, évtizedek alatt kipróbálhatják az üldöző, a megmentő, a balek, sőt, a csapos szerepeket ebben az alkoholista játszmában, melynek működése a szakemberek számára régen feltárt. Mindez nem segít.
Abban a kapcsolatrendszerben, családban, ahol az ivás rendszeres, a családtagok valós igényeinek kielégítése, a fejlődés helyett már csak a túlélés válik a meghatározó törekvéssé. Megpróbálják elviselhetővé tenni az elviselhetetlent, mindenki beteges szerepbe kényszerül, a gyerekek is. (A hős, a deviáns, az elveszett vagy éppen a „kis aranyos”, bohóc szerepet veszik fel, ők ilyen módon akarják tehermentesíteni a családot). Tehát az addikció az egész család betegsége!
A kodependens házastárs, élettárs (ha nem az volna, nem élne ilyen kapcsolatban), a megmentő szerepben túlzottan védő, gyámkodó magatartásával, megmentő akcióival szolgáltat ürügyet és lehetőséget a vele együtt élő számára az ivás folytatásához. A társfüggő tünetegyüttes a máson történő segítés kényszerű szükséglete, e szükséglet tagadása és alacsony fokú önértékelés jellemzi...
Lovizer János
Ha a következő néhány kérdésre több „igen” választ adunk, akár a magunk érintettségére is ráláthatunk:
„Mások is isznak."
„Minden férfi erőszakos."
„Rosszabb is lehetne."
„Majdcsak javul a helyzet."
„Aki szeret, mindent elvisel a másiktól."
„Nem csoda, hogy iszik, rettenetes gyermekkora volt."
„Ha nem lennék vele, még többet inna."
„Ha magára hagynám, meg is halhatna."
„Én vagyok az oka."
„Mindenáron segítenem kell."
„Nekem kell megoldani a helyzetet."
„A másik fontosabb, mint én."
„Mindenáron meg kell értenem a másikat."
„Ha nem iszik nincs vele semmi probléma, aranyember.”
Ha el akarunk indulni a kivezető úton, előbb meg kell értenünk a függőség, az alkaholizmus valódi természetét.
Az Amerikai Orvosszövetség, és egyre több hazai szakember szerint az alkoholizmus olyan betegség, amely megfékezhető, de nem gyógyítható. Egyik tünete az ivás iránti irányíthatatlan vágy, ha a függőség kialakult, nem tudja kontrollálni az ivászatát (bár erre kétségbeesetten törekedhet is). Az alkoholizmus egy súlyosbodó, úgynevezett progresszív betegség. Amíg folytatják az ivást, az alkoholisták ivás utáni vágya egyre erősebb lesz. Megfelelő kezelés nélkül a betegség elmebajhoz vagy halálhoz vezet. Az alkoholizmus megfékezésének egyetlen módja a teljes absztinencia. A legtöbb szakember (a felépülő alkoholisták) egyetértenek abban, hogy az alkoholista évekig tartó józanság után sem tudja egészséges keretek között folytatni az ivászatát.
Napjainkra az alkoholizmus kezelésének sok eredményes módja létezik. Ezek közül az Anonim Alkoholisták a legismertebb, és legtöbben ezt tartják a leghatékonyabbnak.
A kiút? Ha felismerik és kezelik a betegséget (zavart)!
Az alkoholista, a társalkoholista helyzete nem reménytelen. Van megoldás! Fel kellene hagyni a tagadással (a sok szenvedés, veszteség előbb utóbb térdre kényszerít), és segítséget kell kérni. Önerőből, a család erejéből nem fog sikerülni!
A társfüggő fordulhat szakemberhez (addiktológiai konzultánshoz), s pótolhatatlan támogatást, felépülési programot kaphat az Al-Anon, önsegítő családi csoportokban.
Lovizer János
addiktológiai konzultans
