Az alábbi kép a Natural England és a Royal Society for the Protection of Birds közös tanulmányában jelent meg.
Az ábra a Thomas család több generációjának életét ábrázolja egyetlen egyszerű kérdés mentén: milyen távolra engedték el a nyolc éves gyereket szülei?
- A dédapa George Thomas 1919-ben volt nyolc éves, és elgyalogolhatott a lakhelyétől hat mérföldre (9,6 km) található horgásztóra.
- A nagyapa, Jack 1950-ben volt nyolc éves, szülei nagyjából egy mérföld távolságra engedték elkószálni a közeli erdőbe.
- Az anya, Vicky 1979-ben volt nyolc éves, és a fél mérföldre lévő úszómedencéig engedték el egyedül szülei.
- A gyerek, Ed most nyolc éves, és csak az utca végéig (nagyjából 300 méterre) mehet el szülői felügyelet nélkül. (De nem megy, mert a többi utcabeli gyereket az udvarból sem engedik ki, egyedül meg nem vicces.)
A példa brit, de a saját tapasztalataim alapján itthon is ugyanez a tendencia figyelhető meg.
A tanulmány szerzője, dr. William Bird szerint a természet közelsége segít feloldani a stresszt, valamennyire már az is javít a helyzeten, ha a lakásunkba növényeket teszünk. Éppen ezért lenne fontos, hogy a gyerekek minél több időt töltsenek a szabadban. "Ha a gyerekek nem ismerkednek meg a természettel, akkor nem alakul ki az a képességük, hogy a stressz levezetésére használják azt. Azok az emberek, akiktől megvonják a természet közelségét, hajlamosabbak a depresszióra és szorongásra. A szülők egyre kevesebb és kevesebb lehetőséget adnak erre a gyerekeiknek."
