– Énekes, táncos, színész, anya – csak néhány titulus a hétköznapokból. Melyikben érzed magad a legjobban?
– Ez mind én vagyok. Minden emberben benne van ez a sokszínűség. Mikor megszületünk, minddel rendelkezünk, csak elfelejtjük őket, időnként meg elővesszük. Az anya szerepét most tanulom, színésznőnek nem vallanám magam, az meg megtiszteltető, hogy benne lehetek az énekesnő kategóriában. Egyik sem a fő csapásvonalam. Viszont jó szövegeket tudok írni, ezt kaptam az élettől. Minden más kísérletezés, játék és öröm.
– A legnagyobb játszótér az Anna and the Barbies, a saját zenekarod.
– Benne a család, az egész életem, olyan, mint a naplóm, aminek történeteit újra és újra átélem a koncerteken a legjobb barátaimmal és az öcsémmel együttműködve.
Pásztor Anna a Hangvillában
– Legutóbb a Hangvillában láthatott a közönség Veszprémben, akkor akusztikus felállásban énekeltél.
– Megszelídítjük a zenét, hallani az összes hangszert, szinte az arcunkba lóg a közönség, a szövegnek pedig üzenet értéke lesz. Nagyon szeretem ezeket az akusztikus koncerteket, de azért a rock meg az üvöltés a lételemünk. Most szervezünk egyébként egy interaktív műsort színházak részére, lesz benne táncszínház, kis cirkusz, aminek egy akusztikus koncert adja az alapját.
A dalok üzenete egyébként szinte naponta változik a hangulattól, lélekállapottól függően, egy keresztmetszete lesz annak, ahol épp vagyunk, ami velünk történik, ahogy a közönség reagál, vagy amilyen a zenekar hangulata. Minden alkalommal az akkor és a most kap hangsúlyt, ami rányomja bélyegét a szövegre. Például a Kezdjetek el élni! rengeteg képen hangozott már el, hol üvöltve, máskor kérve, esetleg sírva, vagy csak kikacsintva a közönségre. Nincs két egyforma koncert.
– A közelmúltban egy televíziós tehetségkutató műsor zsűrijébe is beültél, ezáltal talán többen is megismerhették a munkásságod.
– Szépen menetelünk tovább a magunk kis útján, ezen a területen nem változott semmi. Fellépünk fesztiválokon, klubokban, kis kocsmákban. Annyi áttörést hozott a műsor, hogy egy-egy kisebb településen is megismernek az idősebbek. Nagy megtiszteltetés, hogy a televíziónak köszönhetően olyan kis érintetlen falvakhoz is eljuthattunk, ahonnan nem kerestek korábban. Egyfajta kereszteshadjáratot folytatunk a rock and roll mellett. Az első fél óra megrökönyödés után azt látjuk, hogy a rock zenének és az igaz üzenetnek mindenhol létjogosultsága van.
– Rendkívül aktív és mozgalmas életet élsz. Mivel töltődsz fel?
– Szeretem, ha nyugalom vesz körül, amikor tudok gondolkodni, el tudok menni edzeni, jógázni, vagy ha nagy ritkán eljutok masszázsra, de a szauna is feltölt.
– Két évvel ezelőtt nagy változás történt az életedben, amikor megszületett a kisfiad, Beni.
– Egy második esélyt kaptam arra, hogy megpróbáljak jó ember lenni amihez ő biztosít egyfajta lelki vezetést. A kisgyerek olyan mint egy nagyon védtelen buddhista oktató, aki a saját bőrén keresztül tapasztalja meg, hogy nekünk hogyan sikerül megtanulni az ő tanítását, mindezt nyersen, a legmélyebb szeretettel közvetíti. Második esély, hogy jobb emberek legyünk, megtaláljuk a lelkünket, a központunkat, megint tudjunk szeretni, hinni, de ezzel együtt hihetetlenül tud fájni ez a folyamat, amikor sérti az egónkat.
– A színpadon mi érződik ebből?
– Sokkal erősebb lettem, sokkal több színem van. Jobban vigyázok a zenekaromra, a közönségre, a családomra. Erőteljesebb, merészebb, fennköltebb formában merek zenét és szöveget írni, mint korábban.
– Tóth Vera és a Szörp oldalán léptél fel a Rozé, Rézling és Jazz Napok keretében.
– Elképesztően szerencsés vagyok. Nem is tudok olyan zenei műfajt, ahol eddig nem kotnyeleskedtem. Dolgoztam együtt Hoboval, Omegával, Illéssel, meghívott a Kiscsillag, sőt, még Fluor Tomi is megkeresett már egy közös produkcióhoz. Mindez vérfrissítés számomra. Elárulom, hogy a mostani koncert előtti próbán elsírtam magam. A zene sejt szinten érint. Ebben a formációban a zenész szakma csimborasszója van jelen és pumpálják a zenét Tóth Vera alá, akinek egyébként a legnagyobb rajongója vagyok. Egy kezemen meg tudom számolni, mennyi barátnőm van, ő az egyik. Teljesen más lüktetést ad ez a zenekar, lubickolok benne.
