Kihalt rokonainknak jóval nagyobb szemük volt, mint nekünk. De vajon miért? Erre keresi a választ Melissa Hogenboom a BBC számára írt cikkében.
Az emberi faj evolúciójáról sokat tanulhatunk abból, ha a modern cro-magnoni embert (homo sapiens sapiens) összevetjük az emberiség fejlődésének zsákutcájával, a neandervölgyivel (homo sapiens neanderthalensis). A különbségek és hasonlóságok segítenek megérteni, miért vagyunk olyanok, amilyenek.
Ha találkozhatnánk egy neandervölgyivel, az egyik legszembetűnőbb különbség rokonaink óriási szeme lenne - ami akár elhanyagolható tényező is lehetne, ha nem merülne fel a kétely: talán ennek a tulajdonságnak köze lehet a faj kipusztulásához.
A neandervölgyiek 250 ezer éve jelentek meg és terjedtek el Európában és Ázsiában, valamivel a cro magnoni ember előtt, akik úgy kétszázezer éve tűntek fel Afrikában. Nagyjából 45 ezer éve értek el Európába, ami a neandervölgyiek felségterülete volt. Ötezer éven át éltünk egymás mellett, míg végül a neandervölgyiek eltűntek - az Oxford Egyetem kutatócsoportjának 2013-as tanulmánya szerint ezért a szemük okolható.
A tudósok a maradványok vizsgálata során arra a következtetésre jutottak, hogy
a neandervölgyieknek mind a szemük, mind az agyuk látásközpontja nagyobb volt a mienknél.
"Mivel a neadnervölgyiek nagyobb tengerszint feletti magasságban fejlődtek ki, és nagyobb testük is volt, mint a modern embernek, az agyuk nagyobb területét kellett a látásnak és a testkontrollnak szentelniük, és így kevesebb agykapacitásuk maradt másra, mint például a szociális készségekre" - mondta a kutatás vezetője, Eiluned Pearce.
Emiatt a neandervölgyiek - amikor olyan kihívásokkal szembesültek, mint a klímaváltozás és a modern ember megjelenése - egyszerűen nem tudták tartani a lépést a túlélésért folytatott küzdelemben. A csapatmunka ugyanis létfontosságú lett volna ebben a helyzetben, ők azonban nem voltak képesek nagy baráti kört kialakítani, csoportokat létrehozni.
De miért volt a látás olyan fontos a neandervölgyi ember számára, hogy evolúciós szempontból értékesebb legyen a szociális készségeknél? A neandervölgyi az északi, hegyvidéki területeken élt, ahol gyengébbek voltak a fényviszonyok, ezért nagyobb szemre volt szükség a vizuális információ begyűjtésére, és ehhez mérten nagyobb agyterületre az ingerületek feldolgozására. A cro magnoni ember viszont Afrikában fejlődött ki, ahol több a természetes fény, így kisebb retinával is több információt vagyunk képesek érzékelni.
Ha ez a teória helytálló, akkor - a természet iróniája - pont az a tulajdonság vezetett a neandervölgyi eltűnéséhez, ami korábban lehetővé tette az elterjedését a sötétebb területeken.