Kávét? Teát?
Fekete teát.
Amerikai vállalatpszichológusok szerint sokat elárul egy menedzserről, hogy teát vagy kávét iszik. A kávét fogyasztók gyors felpörgésre, dinamikus kitörésekre képesek, a teakedvelőket ezzel szemben filozofikus alkatú vezetőknek tartják, akiket lassú, jól megtervezett, de töretlen fejlesztések jellemeznek.
Abszolút egyetértek ezzel a megállapítással. Vállalatvezetői hitvallásom, hogy ne gyors, hanem mindig több szempont alapján kialakított döntések jellemezzenek. Minden projektet vagy vállalatot érintő ügyet szeretek több emberrel, több oldalról megközelíteni, majd a véleményeket szintetizálva kialakítani álláspontomat.
A tevékenysége egyszemélyes show vagy csapatmunka?
Régen azt gondoltam, magányos harcos vagyok, de aztán rájöttem, hogy nem. Szeretem és igénylem a társak véleményét. Lejárt a polihisztorok kora, egy vállalatvezető nem érthet mindenhez! A jó menedzsernek jó szakemberekre van szüksége, akik a saját területükön többet tudnak nála. Neki az egészet kell látni, és az ahhoz vezető legjobb utat megtalálnia. Az élettől, a tulajdonosoktól mindig kaptam egy céget, hozzá egy feladatot – és nekem ehhez kellett választanom segítőket.
„A legfontosabb, hogy tudjunk bánni munkatársainkkal”
Mit kell legjobban „tudnia” egy menedzsernek?
Legfőbb feladatunk az emberekkel való bánásmód. Természetesen emellett elengedhetetlen a jogi, gazdasági és a szakmai tudás, a jövőbe látás, de legfontosabb, hogy tudjunk bánni munkatársainkkal. A projekt, a cél, a munkamódszer és a megoldás szűk körű megfogalmazása után mindezt érthetően be kell mutatnom a munkatársaknak. Motiválnom kell a csapatomat, a cégemet, az ott dolgozókat. Muszáj elhitetnem minden egyes munkatársammal, hogy legyenek büszkék arra, amit csinálnak. Amit teszünk, az jó, hasznos, és ehhez szükségünk van az ő munkájukra.
A VKSZ esetében mi a cél? Mit vizionál?
Szeretném, ha VKSZ a Balaton és Bakony térség meghatározó szolgáltatója lenne. Az itt élők életminőségét szeretném javítani szolgáltatásainkkal – gondolok itt a hulladékkezelésre, a köztisztasági munkákra, az energetikai szolgáltatásokra, parkgondozásra.
Kevesen tudják, hogy egy önkormányzati tulajdonú cégnél nem olyan egyszerű a helyzet, mint egy profitorientált, magántulajdonú vállalatnál, hiszen itt a lakossági érdekek sokszor ellentmondanak a profitérdekeknek.
Egy ilyen cégnél a térségben élőket szolgálod, az ő életüket akarod jobbá tenni. Nagyon fontos, hogy semmit sem csinálunk ingyen, mert annak nincs értéke. Mindennek van ára, és természetesen haszonra törekszünk, de létezik egy faktor, amelyet mindig figyelnünk kell: ez pedig az itt élők komfortérzete. Éppen ezért társaságunk tevékenységének központjában az ember áll!
„Nyugaton más a szemlélet”
Sokszor hallottam Öntől a kulturális alapú városfejlesztésről. A VKSZ szempontjából hol találkozhatunk ezzel?
Franciaországban szereztem az MBA végzettségemet, ahol tanáraim azt javasolták, hogy kulturális területen helyezkedjek el. Természetesen nyugaton más a helyzet, más a szemlélet, mint nálunk, ott úgy gondolják: a kórházat ne orvos, az iskolát ne tanár, a színházat ne színész irányítsa, hanem menedzser. Nos, nem a kulturális szférában dolgozom, ám szerintem a kultúrának minden egyes munkaterületen jelen kell lennie – a VKSZ esetében például a dolgozóink megnyilvánulásában. Emellett számos olyan terület létezik, ahol a kultúrát be tudjuk csempészni a munkánkba: például a parkolóház egyik nagy üres falfelületét helyi művészek hasznosíthatnák, vagy az üres hangáraink rendezvényeknek adhatnának otthont.
Mennyi időt jelent ez a típusú munka naponta?
Sokat – főleg az elején. Számomra jelenleg napi 8–10 óra aktív odafigyelést igényel a vállalat.
Hogyan tud pihenni?
Ha tehetem, hetente többször úszom, és sokszor biciklizem egyedül, mert az akkor csak az edzésről szól. A hétvége pedig a családé.
Játsszunk el a gondolattal, hogy nem kell már dolgoznia, és azzal foglalkozhat, amivel szeretne. Akkor mit csinálna?
Galériát nyitnék. A 20. századi különböző izmusokból gyűjtenék képeket. Adnék és vennék.
