Néhány évvel ezelőtt még hosszú sorokban álltak a kiadó lakások hirdetései a nyomtatott sajtóban, mára azonban jelentősen megváltozott a helyzet. Olyan gyorsan lecsapnak egy-egy kínálkozó lehetőségre az albérletet keresők, hogy nincs is ideje megszáradnia a nyomdafestéknek.
Az elmúlt években több alkalommal is szükségessé vált, hogy albérletet keressek. A napi- és hetilapokban megjelenő ingatlanok már szinte a megjelenés pillanatában elkeltek. Ha egynél többször nyomtam szundit a reggeli ébresztőmön, már a telefont sem vették fel a hirdetők, akadt jelentkező bőven.
Az ingyenes apróhirdetésekkel foglalkozó weboldalak kicsit nagyobb reménnyel kecsegtettek, a sikerhez azonban az elsők között kellett lecsapni a megjelenő ajánlatokra, ehhez pedig elengedhetetlen volt, hogy szinte óránként ellenőrizzem, érkezett-e új hirdetés. Ekkor még mindig csak annyi sikert könyvelhettem el, hogy tudtam beszélni a tulajdonossal, jobb esetben a lakást is megnézhettem. Ezek közül volt, amely csoportos kirándulásra emlékeztetett, mert több érdeklődőt egy időben versenyeztetett meg a főbérlő, egy kiadó szoba esetében azonban én menekültem el a helyszínről, mert gyakorlatilag a szállásadó ágyán keresztül lehetett eljutni a hátsó szobához. Kellő kitartással, türelemmel azért sikerült megtalálnom az elképzelthez közeli ingatlant.
Ma már olyan gyorsan pörög ez a piac, hogy az esetek többségében hirdetésre sincs szükség, ismerősök útján terjed el egy megüresedő albérlet híre, vagy szinte kézről kézre vándorolnak a lakások kilincsei. Egyetemi városként, az iskolakezdés idején még nehezebb üres lakást találni. A fiatalabbak esetleg csökkentik az igényeiket, megelégszenek egy kisebb szobával, lakóközösségekbe tömörülnek, az idősebbek, vagy éppen a családosok azonban, ha nem rendelkeznek kellő megtakarítással, sokáig reménytelennek érezhetik a helyzetet.
