„A Pápai Rendőrkapitányság Közlekedésrendészeti Osztálya 19030/731/2015. bűnügyi számon folytat nyomozást közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény bűntettének megalapozott gyanúja miatt. A rendelkezésre álló adatok szerint 2015. augusztus 17-én – jelenleg be nem határolható időpontban és módon – Pápakovácsiban gázolajjal szennyeződött be a Devecseri utca úttestének aszfalt burkolata.“
Mint, ahogy az a fenti idézetből kiderül kevés szórakoztatóbb pillanat van egy szerkesztőség életében, mint az ehhez hasonló rendőrségi közlemények magyar nyelvre való fordítása. Azon, hogy a rendőrség nem beszéli a hétköznapi emberek nyelvét már meg sem lepődünk. Az viszont számunkra is megdöbbentő, hogy egy állami rendvédelmi szervezet, megválogatja, hogy kinek nyilatkozik és kinek nem.
Elmagyarázom mire gondolok.
Játsszunk el a gondolattal, hogy egy közúti baleset történik valahol a belvárosban, ami jelentős forgalmi dugókat eredményez. Ebben a helyzetben az újságíró előveszi a telefonját és feltárcsázza az adott kapitányság sajtóügyeleti telefonját, hogy részletes tájékoztatást kérjen a történtekről. Tegyük fel, hogy az adott szerkesztő kitartásának és szerencséjének köszönhetően hosszú percek után valaki megszólal a vonal túlsó végén. Miközben az elért szakmai sikertől könny szökik az újságíró szemébe a távolinak tűnő hang türelmet kér és megígéri, hogy pár perc múlva visszahív a pontos információkkal.
Ekkor az újságíró hátradől és a szemével szugerálja a telefont, hiszen ebben a szakmában a leggyorsabbaké a siker. Negyed óra múlva még mindig semmi hír a balesetről. Ez önmagában még nem meglepő egy olyan szervezettől, ahol havonta változik a sajtószóvivő személye. A várakozás unalmas perceiben rápillant a konkurens napilap online hírportáljára, ahol szembe jönnek vele a kérdései és a rendőrség által ígért válaszok. Talán nem kell hozzátennem, hogy ezek után már hiába várja a telefoncsörgést.
„Az üggyel kapcsolatban levélben és telefonon is kértünk tájékoztatást a Veszprémi Rendőrkapitányságtól, azonban kérdéseinkre nem kaptunk választ.“
Oké. Ez van, előfordul, hogy megelőznek minket. Vegyünk egy másik példát. Adott egy olvasói levél, amiben egy veszprémi lakos közbenjárást kér lapunktól egy hosszú évek óta folyó ügyben. Felvesszük vele a kapcsolatot, majd miután elmondja a történetét a rendőrséghez fordulunk tájékoztatásért. Először levélben, később telefonon próbálkozunk, az előbbikeből talán kitalálják, hogy ezúttal is sikertelenül. Ha nem, hát nem. Megírjuk a rendőrség információi nélkül a cikket és a végére odaszerkesztjük a feljebb kiemelt mondatot.
fotó: szeretlekmagyarorszag.hu
A történetek sorát végtelen ideig folytathatnám, de ettől most megkímélem az olvasót. Az említett példák jól mutatják azt, hogy egyes médiumok jelentős helyzeti előnyben vannak a többiekhez képest. A rendőrség azonban állami intézmény, ahol papíron nincs kivételezés. Papíron. De mi a valóság?
Egyébként ha elfogadnak egy jó tanácsot kerülik a bűnügyi híreket, hiszen a pszichológusok szerint az állandó negatív hírek hosszú távon befolyásolni tudják az emberi gondolkodást, és a pesszimizmusnál jóval komolyabb hatást váltanak ki.
