Ján Kollár, szlovák esztétának tulajdonítják azt a mondatot, amit állítólag az 1848-49-es forradalom idején intézett a szlovák nemzeti mozgalomhoz: „Cselekedjetek jól vagy rosszul, csak tudja a világ, hogy a szlovákok élnek.” Ezt a modern marketing úgy interpretálná, hogy a negatív reklám is reklám. A politikában pedig azt jelenti: a közbeszéd tematizálása.
Amikor egy politikus e képesség birtokában van, az az egyik legkomolyabb muníció a kezében. Főleg abban a korban, amikor már senkit nem érdekelnek kormányprogramok – már nem is nagyon bajlódnak ilyenekkel a szakpolitikusok, néhány oldschool pártot kivéve (DK, Mi Hazánk) – mert a csatatér immáron a közösségi média felületei lettek.
Ha uralod a közbeszédet, uralod az emberek gondolatait is. Mint a csorda, amelyik, ha megindulna, képes lenne letarolni az egész mezőt, mégis az az egy szem pulikutya, ha vakkant egyet, az egész úgy kanyarodik egy irányba, mint az amerikai LNG-t szállító tankerhajó az amszterdami kikötőbe. És ebbe a csapdába újra és újra belesétál mindenki – politikusok, újságírók, mezei kommentelők.
Mert az algoritmus pörög, a kapcsolódó tartalmak csak úgy záporoznak a cikkajánlóban, az emberek elméje pedig, mint Pandora szelencéje, amit kinyitottak, csak éppen nem szabadul ki semmi, ellenben megtöltik politikai üzenetekkel.
Az elmúlt pár napban Orbán Viktor egy egyszerű firkálmánnyal leuralta a teljes hazai közbeszédet. A Rónai Egonnak adott másfél órás interjúja közben született „alkotást” aztán kielemezte mindenki, aki életében már legalább egy pszichológiai cikket elolvasott a Kiskegyed hátsó traktusában. Hirtelen tízmillió viselkedéskutató országa lett Magyarország, a bőségben pedig mindenki megtalálhatta azokat a tartalmakat, amelyik szívéhez közel áll, a mániákus diktátortól a zsenialitás határát súroló vezetőig. Azóta pólókra és pulóverekre is elkezdték nyomtatni a rajzot, és lett egy képzőművészeti lenyomat 2025 Magyarországáról.
Eközben van egy politikus és egy párt, amelyik minden meggyőződésével arra készül, hogy jövő áprilistól, mint kormányzóerő kell hivatkozni rájuk. Csakhogy az elmúlt időszakban ezeknek a hangzatos kijelentéseknek már nem sikerült kilépnie a Tisza-szigetek zárt Facebook-csoportjaiból. Ez a kisebbik baj, a nagyobb az, hogy érezhetően elfogytak az üzenetek is. Márpedig áprilisig még sok víz lefolyik a Tiszán. Csak nehogy a miniszterelnök rajzoljon még párat addig!
