Mintha utasítva lennének, Magyarországot az utóbbi hetekben a liberális és baloldali nemzetközi média gyakorlatilag lenácizza azért, mert Orbán Viktor nyíltan rámutat az Unió gyengeségeire, és szeretné megvédeni határait és identitását egy a nem csak magyar, hanem az európaitól egy gyökeresen eltérő kultúra kontrollálatlan beáramlásától. (Ezt teszi többek között Spanyolország is a már megépített kerítéssel.)
Durva példa, de hosszú távon az ország vezetése valószínűleg nem szeretné, ha Magyarország ismét „török megszállás” alá kerülne, mint ami már ugye megtörtént történelem során. "Akkor fegyverekkel hódítottak, ma tömeggel és pénzzel"- mondják sokan. A Frankfurter Allgemeine Zeitung a napokban arról írt, hogy Szaúd-Arábia 200 mecsetet építene Németországba a közel-keletiek könnyebb integrálódását elősegítendő.
Lehet beszélni a liberális és szolidáris európai mentalitásról, de mi, európai polgárok valóban szeretnénk ezt az integrálást?
Dániában nemrég került hatalomra az a párt (Venstre), akinek politikája legerősebben kritizálja a bevándorlást. Mi sem mutatja ezt jobban, hogy a bevándorlóknak járó segélyeket erőteljesen megnyirbálták az utóbbi időben. Franciaországban a tavalyi felmérés szerint Marine Le Pen pártja, a Nemzeti Front vezet a választók körében, Svédországban pedig a Svéd Demokratapárt népszerűsége nő, és a most kormányzó szocialistáké csökken. Az Európai Parlamentben pedig osztrák, olasz, belga, lengyel és brit politikusokkal született új jobboldali frakció a nyáron.
Ez ugyan csak pár nyugat-európai példa, de sokat elárul arról, hogy nincs mindig egyenlő arányban az, hogy mit szeretnének az Uniós vezetők, és mit mi, európai polgárok.