A héten már kétszer esett meg velem a következő: hazafelé tartva este odalép mellém egy huszonpár éves srác, kezében felém nyújt egy csomó aprót, és egyből baráti hangon, mintha országos cimborák lennénk, a mobilomat kéri telefonálásra. „Kifizetem, de hadd hívjam fel xy-t, lefogyott a kártyámról a pénz, csak add oda a telefont, hogy beszéljek vele” - mondja. Persze nem adtam neki oda, mert véletlenül láttam, hogy nem én voltam az első, akinél bepróbálkozott a McDonald’s előtt.
Lehet, hogy én vagyok bizalmatlan, és feltételeztem róla rosszat, de nem kapta meg a hőn áhított mobilt, ami amúgy csak méretben és formában hasonlít a legújabb iPhone 6-ra. Ha elmondtam volna neki, hogy nem az, lehet mégsem akart volna telefonálni.
Másik. Szintén Meki, csak annak a McDrive azon része, ahol egy sor bokor áll a kanyarban. Jómagam kocsiban, előttem kettő, mögöttem szintén két-három autó várakozik, hogy sorra kerüljön. „Halló-halló uram, lát engem? Hall engem?”-hangzik a bokor mögül. Mire kiszóltam, hogy igen, egy nagyobb darab fiatalember ugrik elő a bokor mögül, kezében benzines kanna. Elkezdi ecsetelni, hogy a robogójából kifogyott az üzemanyag, és benzinre kellene neki a párszáz forint. Lehet, hogy szívtelen vagyok, de nem adtam neki, és felhúztam az ablakot. Kérdem én: ki az, aki benzineskannával jár motorozni? Van ilyen?
A harmadik „kedvenc” trükk a képeslapok árusítása a Kossuth utcán. Ők mindig „beteg gyermekeknek gyűjtenek”, és még felkészültek is, többségének valamilyen igazolványa is van.
Ennél egy kicsit agresszívabb módszer, amivel főleg a budapesti Vörösmarty téren találkoztam, ahol rengeteg turista fordul meg. Szó szerint az ember kezébe nyomják a vackot, és amikor szólok, hogy nem kell, akkor kikelnek azon, hogy vásárlásra utaló a magatartásom, mivel a kezemben tartom a naptárt. Nyilván visszaadtam a feladónak, de elsőre nem akarta a visszárut.
Kedves olvasók, a kérdésem ezek után a következő: Önöket milyen módszerekkel akarták eddig lehúzni az utcán? Sőt! Szoktak adni pénzt idegeneknek?