Órák óta autózunk az augusztusi melegben, már magunk mögött hagytuk a Király-hágót és egyre messzebb kerülünk Erdély magyarlakta településeitől. Családommal a romániai Bákó megye észak-nyugati részére, Frumószára tartunk, amit madéfalvi mészárlás után menekülő székelyek alapítottak a tizennyolcadik században.
A közel háromezer-ötszáz lakosú moldvai faluban Kriszta, Adrián és kislányuk, Luca már várnak ránk. Bevallom, egy kicsit izgulok, hiszen személyesen még nem találkoztam velük. Kriszta, vagy ahogy a helyiek hívják „Magyar né“ kilenc évvel ezelőtt kezdte az iskolai magyartanítást ebben a kis, világtól elzárt moldvai faluban.
Felelősségteljes hivatás ez egy olyan időszakban, amikor a tét az volt, hogy a román iskolában is tanítsák a magyart mint anyanyelvet azoknak a gyerekeknek, akiknek a szülei ezt kérték.
„Magyartanárként el sem tudok képzelni szebb feladatot az életemben, mint csángó gyereket tanítani az anyanyelvük értékeire és szépségeire.“
Mi pedig el sem tudjuk képzelni, mennyire nehéz feladat ez egy olyan országban, ahol a pattanásig feszülő ellentétek a hétköznapi életben is ennyire kiütköznek. A nehézségek ellenére Krisztáék eltökéltek. Szavaikból kivehető, hogy bármi legyen, nem hagyják abba munkát, és nem hagyják cserben a tanítványokat, a szülőket és a faluközösséget, ami mára teljesen befogadta őket.
Adrián és Kriszta mindennap az iskolai kicsengetés után szélesre tárja a frumószai Magyar Ház és egyben otthonuk kapuját, ahol délutánonként közel harminc gyermek tanul magyarul. A szobából kialakított tanteremben szerény körülmények között folyik az oktatás, de Adrián kitartásának köszönhetően a kert végében ma már egy különálló, fából készült tanteremben okosodhatnak a kisiskolások.
Épül a tanterem
A házaspár a tanítás mellett egy saját támogatási programot is életre hívott. Keresztszülőket keres a frumószai magyar gyermekeknek, akik támogatásukkal hozzájárulnak a csángóföldi magyar oktatáshoz. A gyerekek levélben tartják a kapcsolatot fogadott keresztszüleikkel, ezáltal is gyakorolják a nyelvet. Krisztáék elsődelges célja, hogy kineveljenek egy olyan generációt, amelynek a legjobbjai az egyetemi évek után visszatérnek Frumószára, hogy egykori iskolájukban dolgozhassanak. Szerintük ettől lenne igazán fenntartható a moldvai magyar oktatás.
fotó: erdely.ma
Őszintén szólva engem teljesen lenyűgözött Kriszta és Adrián tiszta és őszinte hozzáállása és az a tenni akarás, ami a nehéz körülmények ellenére ösztönzi őket a csángó-magyar értékek ápolására. Azt gondolom, hogy mindannyiunk számára példaértékű lehet az az áldozatos munka és kitartás, amit a házaspár végez. Szívből remélem, hogy egyszer azokhoz is eljut a frumószai üzenet, akik eddig csak számokban és táblázatokban mérték az oktatás sikerességét.
Aki kíváncsi a Frumószai Magyar Oktatási Központra az az alábbi oldalon, Kriszta gyönyörű írásain keresztül nyerhet bepillantást a moldvai hétköznapokba.
