Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre
2024. május 9. Gergely
Veszprém
18°C
2024. május 9. Gergely
Veszprém
18°C

Mit bír el a lelkiismeret?

2015. november 8. 17:07
Tizenkét ember és egy asztal. Azt gondolnánk, ez igencsak kevés egy feszes, magával ragadó, és az emberségről mégis sokat mondó történethez.

Valójában épp elég, és ennek fényében erőlködésnek tűnnek azok a filmek, amelyeknek CGI-parádéra van szükségük, hogy felhívják magukra a figyelmet.

Az 1957-ben bemutatott Tizenkét dühös ember az esküdtek munkáját mutatja be, akiknek egy gyilkossági ügyben kell egyhangú ítéletet hozniuk.

A film kemény társadalomkritikát fogalmaz meg. Rámutat az amerikai igazságszolgáltatási rendszer legfőbb hiányosságára, ez pedig az emberi tényező. Az esküdtek simán halálba küldhetnek valakit, csak hogy mielőbb lezárják az ügyet, és lehetőleg hazaérjenek vacsorára – vagy ami még rosszabb, mert fel sem merül bennük, hogy egy nyomornegyedben élő fekete fiú ártatlan is lehet. Ez egyszersmind kritika az egyén felé is: vajon értékes számunkra az élet? Vajon többet ér egy ember élete, mint az esti focimeccs? Vajon mennyit ér számunkra az élet, ha öt percig sem gondolkozunk, mielőtt kimondjuk a halálos ítéletet?

Soha nem tudjuk meg, hogy a vádlott, akinek sorsáról a tizenkét esküdtnek dönteni kell, valóban bűnös-e, azonban a film legnagyobb dilemmáját éppen ez a bizonytalanság adja. A tizenkét ember úgy ül le az asztalhoz, hogy egyikük sem tartja ártatlannak a fiút, és a kialakuló vita tárgya sem az ártatlanság bizonyítása. A film központi fogalma a reasonable doubt, az észszerű kétkedés.

Az igazi kérdés tehát, hogy melyik esetben tudunk nyugodtabban elszámolni a lelkiismeretünkkel?

Ha felmentünk egy gyilkost; vagy ha halálra ítélünk egy embert, akit ugyan 95% biztossággal bűnösnek tartunk, de ott az az öt százalék esély arra, hogy egy ártatlant ültetünk a villamosszékbe?

A történetet jegyző Reginald Rose leteszi a garast az egyik válasz mellett, míg azonban eljutunk a végkifejletig, megismerhetjük az asztal körül ülő, egymástól nagyon különböző karaktereket, akik – bár archetípusokat jelenítenek meg, gondolkodásmódokat szimbolizálnak – életszerűek, ráismerhetünk bennük azokra, akikkel nap mint nap találkozunk. A rendező Sidney Lumet a véleményét sem rejti véka alá; míg a halálos ítélet mellett a legvégsőkig kitartó férfi (Lee J. Cobb) iránt – aki családi traumáit projektálja az ügyre – szánalmat és rokonszenvet ébreszt, a bűnösség mellett előítéletei miatt kardoskodó esküdtnek még azok is hátat fordítanak, akik az ítélet kérdésében egy véleményen vannak vele.

A prímet a nyolcas esküdt szerepében Henry Fonda viszi, ő az, aki társait a vádlott felmentéséről igyekszik meggyőzni. Váratlan prezentációi mellett ügyesen bánik a szavakkal is, és rendre vitapartnereivel mondatja ki a saját érvelésüket megcáfoló tételmondatokat.

Ritka pillanat a filmtörténelemben, amikor az alkotók olyan tükröt tartanak elénk, melyben tűélesen kirajzolódnak saját gyarlóságaink. Élet vagy halál? Melyiket bírja el jobban a lelkiismeret?

Schöngrundtner Tamás
további cikkek
Film az élet: híres jeleneteket újraalkotva utazik ez a pár Hétvezér Film az élet: híres jeleneteket újraalkotva utazik ez a pár Bizonyára mindenkivel megesett már, hogy utazás közben, ikonikus filmes és sorozatos helyszíneken járva egy picit a „fikció része lett”: pózba vágta magát és úgy tett a kamera előtt, mintha az adott filmjelenet hőse lenne. Többségünk esetében ez csak spontán poénkodás, akad azonban, aki egyenesen erre szervezi rá a nyaralását. 2024. május 5. 22:24 Senki sem nézi, de mindenki látja – bizonyítottan tévéfüggő a magyar Hétvezér Senki sem nézi, de mindenki látja – bizonyítottan tévéfüggő a magyar A csattanót az elején lelövöm: minden korosztályt beleértve a magyarok átlagosan 4 óra 49 percet tévéznek egy nap. Ezzel hazánk a top 10-ben van világszinten, ami azért is furcsa, mert egyre többször hangzik el a mondat: „Nekem tévém sincs, vagy már rég felmondtam a kábelszolgáltatónál. Csak a Netflix van.” Akkor mégis hogyan jön ki a matek? Kik ezek a tévéfüggő emberek és mit néznek a fekete dobozban? 2024. április 22. 1:29 Hófehérke kakaó színű, Shakespeare Júliája pedig afro-amerikai – klasszikus-kedvelő egyenlő rasszista? Hófehérke kakaó színű, Shakespeare Júliája pedig afro-amerikai – klasszikus-kedvelő egyenlő rasszista? Valamikor réges-régen egy királynő ült az ablakánál, varrogatott és közben nézte, hogy hullik a hó. Megszúrta az ujját, és pár csepp vére az ablakpárkányon gyűlt hóra esett. Míg a vért nézte a havon, azt kívánta, hogy bárcsak olyan gyermeke születne, akinek bőre fehér, mint a hó, az ajkai pirosak, mint a vér, és a haja fekete, akár az ében.    2024. április 14. 22:06 A vegán életmód és a fogadtatása Eszter A vegán életmód és a fogadtatása Nem, ez nem egy táplálkozási tanácsadás lesz arról, miként érdemes jó és megfelelő tápanyagú termékeket a szervezetünkbe vinni, csupán azon tapasztalatokat osztom most meg, amelyekkel egy kezdő, félig vegán szembesülök az elmúlt időszakban, ami a környezet reakcióját illeti. 2024. április 7. 22:50

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.