„Azt eszel, amit akarsz. Úgyis vékony vagy”.
„Elfúj a szél”.
"Beteg vagy?".
„40 kiló vasággyal”.
Ismerősek ezek a mondatok? Vajon miért van az, hogy a teltebbeknek nem mondunk megjegyzéseket (és ne is tegyünk!), de ugyanez fordítva is elvárható lenne. Valószínűleg, mivel a világban soványmánia van, így sokan azt gondolják, akár még bók is lehet az erről szóló megjegyzés. Nem az!
Amikor valakit "túl vékonynak" neveznek, sokan ezt ártalmatlan megjegyzésnek gondolják. Úgy vélik, hogy a vékony testalkat dicséretre méltó, hiszen a társadalom nagy része ezt idealizálja. Azonban a valóság ennél sokkal árnyaltabb.
Az olyan mondatok, mint a "Te eszel rendesen?" vagy a"Nem vagy beteg?", gyakran az aggodalom álarcába bújtatott ítélkezések. Ezek az emberek önbizalmát éppúgy rombolhatják, mint a "túl kövér" kritikák.
A társadalmi normák paradox módon egyszerre idealizálják és stigmatizálják a vékonyságot. Miközben a divat- és szépségipar gyakran a "sovány" testképet állítja be normaként, az emberek közötti hétköznapi interakciókban a vékonyságot gyakran furcsaságnak vagy egészségtelenségnek tekintik. Ez a kettősség folyamatos belső konfliktust eredményezhet azokban, akik nem érzik magukat elfogadottnak.
Ehhez pedig hozzájönnek azok a kommentek is, hogy ha valaki vékony, akkor miért eszik salátát? Talán azért, mert attól még, (vagy éppen azért ) hogy nincs meghízva, még szeretne egészségesen táplálkozni. Szóval a "bármit ehetsz, úgyis vékony vagy" kijelentések arra engednek következtetni, hogy ha vékony vagy, nyugodtan egyél minél több egészségtelen ételt.
Vajon mikor hagyjuk már békén egymást a külsőre, a testre vonatkozó megjegyzésekkel? Vajon miért érzik sokan, hogy joguk van véleményt formálni a másik testéről? Vajon miért hiszik, hogy ítélkezhetnek arról a dologról, ami egész életünkben hord és visel minket, ami rengeteg fájdalmat és örömöt él meg, amiknek a nyoma is megmaradhat. De aminek a legmélyét csak mi magunk, hordozók ismerhetjük...
Hagyjuk békén egymás testét!
Nyitókép: Pixabay.com
