1956 októbere a magyar nép hősies helytállásának kiemelkedő példája volt, a nemzet összefogott a kommunista diktatúra és a szovjet megszálló hatalom ellen – emlékeztetett ünnepi beszédében Némethné Károlyi Jolán önkormányzati képviselő.
November elején a szovjet Vörös Hadsereg vérbe fojtotta a szabadságharcot. Több városban békés, néma tüntetéseket szerveztek, Budapesten december 4-én több ezer asszony és lány vonult az utcákra, hogy megemlékezzenek a forradalom vérbefojtásáról. Veszprémben december 6-án tizenegy órakor közel kétezer fekete kendős nő gyűlt össze a Tűztorony lábánál. Az asszonyok az ismeretlen katona sírjához igyekeztek, kezükben egy szál virággal, némán. A városházánál három irányból is szovjet tankok jelentek meg, tűzparancsot azonban végül nem kaptak.
„Mi adhatott erőt annak a másfél ezer veszprémi nőnek, hogy dacolva félelmeikkel véghez vigyék elhatározásukat?” – tette fel a szónoki kérdést a képviselő. A családjuk, gyermekeik, unokáik jövője miatti aggodalom. Olyan világot akartak, ahol az ember a legfontosabb, a legértékesebb.
A beszéd után az emlékezők elhelyezték koszorúikat a tünetés Szabadság téri emléktáblájánál.
