Az elméletből azonban nagyon ritkán lesz valóság, legalábbis nálam biztosan így van. December 23-án délelőtt a bevásárlóközpontok kasszájánál állva sorstársaimmal együtt mindig megfogadom, hogy jövőre időben elkezdem a készülődést.
A készülődés azonban nem is olyan egyszerű. Az első dilemma, hogy kit kell megajándékozni. Meglepjem-e a kollégáimat vagy a szomszédokat valami aprósággal, vagy elég ha csak a családon belül ajándékozunk? Mi van ha a kollégák készülnek valamivel én meg csak zavartan mosolyogok? Jó, akkor veszek valami apróságot. De mi van akkor ha nem tetszik neki vagy nem jó a méret? Nem kínos tányért, tusfürdőt vagy serpenyőt adni? Minek vegyek felesleges dolgokat ha arra nincs szüksége? De mire van szüksége?
Mire megválaszolom magamban ezeket a kérdéseket, már rég elkéstem a vásárlással, és az utolsó pillanatban szaladgálhatok az ajándékokért.
A fenti sorokból kiderül, hogy számomra sokszor nehézséget okoz a megfelelő ajándékok beszerzése. Számtalanszor megfordult már a fejemben, hogy mennyivel nyugodtabb lenne a karácsony a kötelező ajándékozás nélkül. Miért ragaszkodunk ahhoz, hogy a szeretetünket ajándékokkal fejezzük ki? Mivel lehet évről évre örömet és meglepetést okozni, kifejezni, mi több, tárgyi keretek közé foglalni mindazt, amit a karácsony jelent?
Azt gondolom, hogy az igazi ajándékokat nem az üzletek polcain kell keresni, hanem azokban a nyugalmas és meghitt pillanatokban, amit a szeretteinkkel és családunkkal az egész éves rohanás után ajándékba kapunk az ünneptől és egymástól. Úgy gondolom, hogy ezek az igazi, értékes és maradandó ajándékok.
