Vitathatatlan tény, hogy a karácsonyi filmek sorában a Reszkessetek betörők igazi klasszikus és zseniális darab, amin egy egész nemzedék nőtt fel és röhögte magát könnyesre. Idén ráadásul épp 25 éves jubileumát ünnepli, szóval egy ilyen ziccert szinte kötelező volt kihasználni, de ez sem szépít az igazságon: minden évben ugyanazt bámulni a tévéképernyőn egy hangyányit unalmas.
Ha hozzám hasonlóan nem ragaszkodtok hozzá, hogy karácsonykor kifejezetten karácsonyi témájú filmet nézzetek, mindössze olyat, ami egy kicsit tartalmasabb és jó mellette bekuckózni, az alábbi lista nektek szól.
Téli vendég (1997)
J. K. Rowling 1997-ben legendás történetet indított újtára, Alan Rickman, aki pedig néhány évvel később filmvásznon is halhatatlanná tette annak egyik karakterét, ugyanebben az évben rendezőként is bemutatkozott. A Téli vendég Rickman méltatlanul elfelejtett filmje, sajnos, pedig nagyon szépen és érzékenyen mesél az emberi kapcsolatokról. Igaz, kell hozzá némi türelem, történetről ugyanis nem nagyon beszélhetünk: az egész nem több, mint betekintés négy páros egy napjába, ahogy a fagyos skót tengerparti városban próbálnak megküzdeni a gyásszal, a magánnyal, a felnőtté válás nehézségeivel és az elmúlással. Ezzel együtt mégis roppant erős alkotás, ami hangulatalkotásban viszi igazán a prímet: minimum tíz éve láttam, de ma is pontosan emlékszem a film keltette érzetekre és egyes képkockákra.
A könyvtolvaj (2013)
Az ajándékok utáni őrült hajsza, az ünnepi menü miatti idegölő pillanatok és a folyamatos stressz ellenére is a karácsony elviekben még mindig a szeretet ünnepe, én pedig nem nagyon tudok jobb filmet mondani, ami tökéletesebben reprezentálná a szó jelentését, mint A könyvtolvaj, úgy, hogy bónuszban még kifejezetten téli hangulatot is áraszt. Zseniális mese a szavak erejéről, amelyek hidat emelnek és lámpásokként ragyognak fel az éjszakában, hogy kiutat mutassanak a lehetetlenből is, történet reményről és bátorságról, mindez megfűszerezve egy meglepő narrátorral, gyönyörű képi világgal és kiváló színészi alakításokkal.
Holt költők társasága (1989)
Kötve hiszem, hogy akadna bárki 18 és 65 éves kor között, aki ne látta volna, de minimum ne hallott volna Peter Weir kultikus filmjéről. Robin Williams talán élete egyik legjobb alakítását hozta a romantikus élet- és irodalomszemléletet valló tanár szerepében, a híres asztalon állós Ó, kapitányom, kapitányom! jelenet pedig örökre beírta magát a filmtörténet legjelentősebb pillanatai közé. Coming of age sztori az ötvenes évekből és a New England-i bentlakásos iskolából a kreativitást elfojtó rendszer és a szabadságvágytól fűtött fiatalok örökérvényű harcáról, amelyet mindig jó újranézni.
Ollókezű Edward (1990)
Amikor Johnny Depp még nem csak régi hírnevére támaszkodva igyekezett dollármilliókat kaszálni, és nem csak csuklóból akarta kirázni a szerepeket, olyan lehengerlő alakításokat nyújtott, mint Edward Tim Burton megcsavart Frankenstein-meséjében. Az ollókezekkel rendelkező, de rendkívül melegszívű, mégis számos kalamajkába keveredő Edward története a legjobb karácsonyi filmek listáján is előkelő helyezést kapott, köszönhetően annak, hogy Burton a tömény giccset, a kliséket és a kiszámítható poénokat mellőzve inkább a fekete humort és a gót stílust elegyítette a karácsony szellemiségével.
Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni (2015)
A lista kakukktojása, mert míg az előző négyes minden tagjának közös nevezője, hogy bizonyos szinten megidézik a telet vagy az ünnepeket, az Earl…-re (bocs, túl hosszú a címe) ez nem igaz. Én viszont azt vallom, az igazán tartalmas filmeket különleges alkalmakkor érdemes nézni, ez pedig abszolút helytálló Jesse Andrews regényadaptációjára. Az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni látszólag a most divatos YA történetek sorát gazdagítja, hiszen itt is adott egy geek srác és a haverja, plusz egy szintén nem mindennapi, és a dráma kedvéért leukémiás lány, a megszokott love storyt viszont ne keressétek a filmben. Ami pont ettől tud működni, mert egyszerűen csak egy kivételes helyzetben született barátságról szól, önmagunk elfogadásáról, meg persze arról, hogy az életben fontos dolgokat nem érdemes elszalasztani puszta félelemből.
