A napforduló igazából egy csillagászati kifejezés, mellyel a Napnak a Föld egyenlítőjéhez való helyzetét fejezzük ki. Valójában az év két pillanatáról van szó, amikor a Nap legmagasabb déli pozíciója a Baktérítőn, illetve északi pozíciója a Ráktérítőn. Ezek azok az időpontok, amikor látszólagos éves égi útján a Nap észak-déli mozgása ellentétes irányúra változik. Bolygónk ebben az időszakban van legközelebb a csillagunkhoz képest, míg a nyári hónapokban a legtávolabb.
Téli napforduló az a pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legnagyobb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. Az északi féltekén a téli napfordulóig a Nap északról délre halad, utána pedig délről észak felé kezd mozogni, és az év legrövidebb nappalát - következésképpen a leghosszabb éjszakát -adja.
Tavaly Ladányi Tamás asztrofotós veszprémi fotójával búcsúztatta a csillagászati őszt a National Geographic.
Noha a téli napforduló az északi féltekén december 21-én van idén egy napot csúszott és csak ma reggel hat óra előtt pár perccel következett be az ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium szerint.
A téli napforduló az északi féltekén a csillagászati tél kezdetét jelenti, a legtöbb kultúrában számos ősi népi szokás kapcsolódik hozzá, és ünnepségek kísérik, mint például az ókori római Saturnalia, a zsidó Hanuka, az afroamerikai Kwanzaa, vagy maga a karácsony, melyet valószínűleg Mithrász napisten kultuszából, illetve több pogány ünnepből vett át a keresztény vallás.
