Han G.Brunner holland genetikus az MAOA gént, más néven a „harcos gént” vizsgálva fontos felfedezést tett: ez a gén felelős az indulatok féken tartásáért, tehát ha csak részlegesen fejlődik ki, akkor az egyén sokkal hajlamosabb lesz erőszakos, illetve ösztönös cselekedetekre.
A Brunner által elvégzett vizsgálatok alapján minden harmadik férfi sérült változatú génnel rendelkezik. Ha pedig egy rövid gén gyermekkorban elszenvedett fizikai vagy lelki bántalmazással párosul, különösen nagy az esély, hogy az agresszió karakterjellemzővé fog válni.
Fontos azonban, hogy a genetikai adottság önmagában nem válik a jellem meghatározójává, csupán hajlamosít a jellemző viselkedés megjelenésére.
„A tanuláslélektani megközelítés az agressziót begyakorlás nyomán elsajátított viselkedésnek tartja. Ezt a feltevést bizonyítják Bandura és Walters kutatásai is. Tehát ha az adott viselkedést siker és jutalom követi, akkor megerősítést nyer. Ha az illető eléri a célját – legyen az figyelemfelkeltés vagy előnyszerzés –, akkor legközelebb is ugyanazzal a módszerrel fog élni.
Ezért rendkívül fontos, hogy milyen szülői mintát lát a gyermek és milyen szokásokat erősít meg a környezete.
Ha tudni akarjuk, mi váltja ki az emberekből a haragot, és hogy pontosan mi zajlik le bennünk abban a pillanatban, amikor mérhetetlen dühöt élnek meg, nyitott kérdéseket kell feltennünk nekik arról, hogy ők valójában mit gondolnak és éreznek – ahelyett, hogy puszta skálákkal és előre meghatározott válaszlehetőségekkel mérnénk fel és skatulyáznánk be érzelmeiket.
- írja Todd B. Kashdan, a George Mason Egyetem pszichológia professzora.
Amikor képtelenek vagyunk megállapítani, hogy pontosan mi váltja ki belőlünk a feszültséget, kisebb az esélye annak, hogy kordában tartsuk negatív érzelmeinket, és sokkal nehezebb megoldást találni a felmerülő konfliktusra, ezért fontos a felismerés. Kashdan vizsgálatában a résztvevők akkor élték át a legintenzívebb haragot, annak kontrollálásának nehézségeit, vagy a legtöbb megbánást, amikor nem tudták meghatározni annak előzményeit.
Azt azonban mindenképp fontos kiemelni, hogy a harag nem feltétlenül rossz és negatív érzelem, hiszen erőt ad és arra motivál, hogy kiálljunk az igazunkért. Ez persze nem jelenti azt, hogy arra kell törekedni, hogy folyamatosan mérgelődjünk, inkább azt érdemes tudatosítani magunkban, hogy minden érzelem, tehát a harag kinyilvánításának is megvan a megfelelő, társadalmilag elfogadott formája.
Emellett meg kell tanulnunk minden helyzetben mérlegelni. Felesleges azon dühöngeni, amin úgysem változtathatunk és sablonosan hangzik ugyan, de tényleg mindennek megvan a jó oldala. Érdemes erre koncentrálni.
Bizonyára ön is tapasztalta már, hogy a düh energiával tölti el, ugyanakkor megzavarhatja a gondolkodását és megakadályozhatja abban, hogy tisztán és érthetően kommunikáljon. Ezeket a buktatókat úgy tudja elkerülni, ha időben felismeri a vészhelyzet fennállásának lehetőségét. „Tudatni kell a környezetünkkel, hogy kényelmetlenül érezzük magunkat az adott helyzetben, és emiatt nehezünkre esik érthetően beszélni. Kérjünk előre bocsánatot a közvetítendő gondolatok világosságának hiánya miatt” – javasolja Kashdan.
A beszélgetés alatt arra is érdemes figyelnünk, hogy hogyan változnak érzelmeink s ez miként hat a beszélgetőpartnerünkre. Érdemes többször feltennünk a kérdést magunkban, hogy a harag lendületet ad-e, vagy csak olaj-e a tűzre.
Felzaklatott lelkiállapotban a szünetek, a mély lélegzetvételek és a józan gondolkodás többet ér, mint a kiabálás és a káromkodás. A módszer lényege, hogy egy érzelmileg túlfűtött helyzetben nagyobb választási lehetőségünk legyen tisztázni a problémákat.
Egy-egy dühkitörésnek súlyos következményei is lehetnek, egy képzeletbeli “indulathőmérő” segítségével azonban megelőzhetjük, hogy a veszélyzónába kerüljünk. Ha kell, vizsgáljuk meg többször is, hogy haragunk nő, csökken, vagy stagnál-e az adott helyzetben. A feszültség intenzitásának meghatározásához hasznos lehet egy tízes skála használata is, ahol egyes a higgadt állapotot, a tízes pedig a robbanásveszélyt jelenti.
“A hatos a kritikus határ, ha ezt elértük, próbáljunk azonnal kilépni a romboló helyzetből. Ha ismét visszanyertük nyugalmunkat, sokkal hatékonyabban térhetünk vissza a megoldás keresésére.” - javasolja E. Tóbiás Sára. A tudatosság megteremtése mellett nagyon fontos a fölösleges energiáktól való megszabadulás is (például intenzív sportolás segítségével), illetve az idegrendszer megnyugtatása, lecsendesítése.
