Sosem voltam az a típus, aki a január elsejét új életet ígérő fogadalmak számba vételével kezdené, de néhány éve rákaptam, hogy kívánságlistát írok azokról a dolgokról, amiknek örülnék, ha megvalósulnának. Aztán ezek vagy bejönnek, vagy nem, mindenesetre jó motiválók. Idén az egyik tétel, hogy szeretnék önkénteskedni – és az alábbiakban erre biztatnék mindenki mást is.
A középiskolásoknak erre minden esélyük meg is lesz, hiszen 2016. január elsejétől az érettségi bizonyítvány kiadásának feltétele 50 óra „közösségi szolgálat” elvégzésének igazolása. Ami végre egy olyan oktatási reform, amivel a diákok tényleg nyerhetnek.
Néhány évvel ezelőtt az önkéntesség fogalma kapcsán sokak fejében még elég sok volt a homályos folt, és valószínűleg ezzel függött össze az is, hogy nem nagyon volt kultúrája itthon. Azt most sem mondanám, hogy lett, de valami csekély javulás talán elindult. Azt legalábbis ma már egyre kevesebben állítják, hogy az önkéntes munka egyszerű ingyen munka, amiért nem kapsz semmi mást, csak puszit meg egy langyos köszönömöt, és ezért egyáltalán nem éri meg feláldozni a drága szabadidődet.
Az azonban igaz, hogy lenne még hova fejlődni. A KSH utolsó, 2011-es felmérése szerint a felnőtt lakosság mindössze 28%-a végez önkéntes munkát, ami 6%-al kevesebb az európai átlagnál. Nos, évek számában talán nem a legfrissebb adatokról van szó, mindenesetre azt még mindig nem állíthatnánk, hogy berögzült szokássá vált volna karitatív tevékenységgel tölteni a pihenőnket.
Pedig az önkéntességnek számos pozitív vetülete van.
Azon túl, hogy fejleszti a szociális készségeket és kompetenciákat, nyitottabbá és elfogadóbbá tesz, kiváló módja önmagunk felfedezésének. Segít felismerni a képességeinket és a korlátainkat, új, akár számunkra is ismeretlen arcunkat mutatja meg, egyszóval rengeteget tanulhatunk önmagunkról.
Ez pedig olyasmi, ami ma a munkaerőpiacon néha sokkal többet nyom a latban, mint egy jól csengő diploma. A kreativitás, az önállóság, az egyediség elképesztő módón felértékelődött, a munkaadók pedig sokkal szívesebben alkalmaznak olyan személyeket, akik bizonyítani tudják, hogy nem rettennek meg a kihívásoktól.
De ha már a munkaerőpiacnál tartunk, köztudott, hogy pályakezdőként, gyakorlat nélkül szinte lehetetlen labdába rúgni. Az önkéntesség remek kitörési pontként szolgálhat, hiszen az iskolához képest egészen más szerveződési formákkal ismertet meg, tulajdonképpen különösebb kötöttségek nélkül.
Egy 2008-as kutatás eredményei szerint ráadásul az önkéntesek sokkal boldogabbak, tovább élnek, és fizikailag is jobb állapotban vannak nem önkéntes társaikhoz képest.
És sok esetben ők a sikersztorik főszereplői is: akik bátrak voltak, kockáztattak, nekivágtak az ismeretlennek, tapasztalatokat gyűjtöttek, bejárták a külföldöt – mert ma már erre is számos opció létezik az olyan önkéntes szervezeteknek köszönhetően, mint az EVS, az AIESEC, a Helpx vagy a Workaway, az önkéntesség tehát nem utolsósorban remek alternatíva utazásra és kalandozásra is –, aztán hazajöttek, és valami olyasmit tettek le itthon az asztalra, amiért most sokan csodálják őket.