1928-ban jelent meg Propp folklórkutató műve, A mese morfológiája, ami egyszer és mindenkorra leszögezte azt, amit valószínűleg ősidők óta tudtunk: hogy a mese nemcsak a szórakozást szolgálja, hanem az életre nevel, és megtanít a legfontosabb értékek tiszteletére. Azáltal pedig, hogy közben részben vagy egészben a fantáziánkra vagyunk utalva, további fejlődést érhetünk el. Ezért is nagyon fontos, hogy egy városnak legyen saját bábszínháza.
Veszprémben szerencsére ebben nincs hiány: a Kabóca Bábszínház 15 éve nyújt értékes kikapcsolódási lehetőséget a legapróbbaktól kezdve a kicsit már nagyobbaknak is. Hivatalosan, a Kabócák története ugyanis ennél egy kicsit korábbra nyúlik vissza.
Mielőtt megnyitotta volna kapuit a bábszínház, működött már egy bábstúdió a városban Sarkadi Nagy László és Végh Zsolt vezetésével. A Kabóca Bábstúdió 1992-től kezdve amatőr keretek között, de magas színvonalon kínált élvezetes kikapcsolódást a gyerekeknek és szüleiknek. A folyamatosan bővülő repertoár, az emelkedő nézőszám és a felkérések egyre inkább azt igazolták vissza, hogy új keretek szükségesek, így 2001-ben, sok áldozatos munkának és támogatásnak köszönhetően az ország 13. bábszínházaként létrejött a Kabóca Bábszínház.
Sarkadi igazgatása alatt a közönség láthatta szinte az összes klasszikus mesét bábkeretek közé átültetve. Igazi műhelymunka folyt a színházban, Sarkadi nemcsak vezette azt, de maga is írt és rendezett bábjátékokat, saját bábokat tervezett, az előadásokat pedig a városon túlra is kiterjesztette: a megye számos óvodájába és iskolájába eljutottak.
Munkájuknak köszönhetően a színház a város életének fontos szereplőjévé vált, és olyan, ma már hagyományosnak számító programokat honosítottak meg, mint az évente megrendezett Kabóciádé.
A 2005/2006-os évad aztán nagy változást hozott a színház életében: Sarkadi és Végh Pápára tették át székhelyüket, ahol megalapították a Pegazus Színházat, a Kabóca vezetését pedig Kovács Gáborján vette át. Az új igazgató a megszokott programok mellett új színt vitt a teátrum életébe: a darabok kiválasztásánál előszeretettel nyúlt kortárs írók, képzőművészek, zenészek munkáihoz, valamint a kisebb térhez alkalmazkodva könnyen utaztatható, bensőségesebb hangulatú, kamaraszerű darabokat tűzött műsorra. Bevezette a középiskolás bérletet, és ugyancsak ő álmodta meg a Kabóciádé kistestvérének számító Mesefesztivált.
Az újabb fontos mérföldkő 2008 tavaszához köthető, amikortól a színház teljes mértékben városi fenntartású intézménnyé vált, Kovács Gáborján pedig lemondott igazgatói posztjáról. Őt Csorba Judit megbízott igazgatónő követte, 2008. július 1-jével pedig Székely Andrea jelenlegi igazgatónő látja el a vezetői feladatokat.
Jogi változások ide vagy oda, mindez mit sem befolyásolta a Kabóca színvonalát. Az évek során egyre jobban fejlődött, amit a 84 bemutató és a közel 400 ezres nézőszám is bizonyít. A klasszikus és kortárs mesék feldolgozása mellett a közönség láthatta ez idő alatt belföldi és külföldi írók gyerekeknek szánt műveit, nemcsak a Hangvillában található színház falain belül, hanem óvodákban, iskolákban, kórházakban és még börtönökben is – hiszen a mese, a játék mindenkinek jár.
Rendszeres fellépői hazai és külföldi fesztiváloknak, ahonnan nem egyszer rangos díjakkal tértek haza, például a Színikritikusok díjával. 2009-ben a Kabóciádé Minősített Fesztivál díjat kapott, 2011-ben pedig Veszprém Megyei Príma Díjjal jutalmazták munkájukat.
S hogy mit hozhat még a jövő Székely Andrea igazgatónő szerint? „Szeretném, ha egyszer egy olyan önálló épülete lenne a bábszínháznak, aminek az atmoszférája azonnal magával ragadja a nézőket, ahova belépve rögvest azt tapasztalnák, hogy itt minden a gyerekről szól. Emellett jó lenne, ha a magyarországi bábművészetről, bábjátékról, művészeti és elméleti kérdésekről beszélve a Kabóca megkerülhetetlen pont lenne. Mindenekelőtt pedig kívánom, hogy előadásaink még több lelkes nézőt vonzzanak, amiért a magunk részéről továbbra is mindent meg fogunk tenni.”
